Eurovízió 2019 top5 dal

Utolsó pillanatban, de végre sikerült időt szakítanom rá, hogy megcsináljam a top5-ös listámat. Bár jobban örültem volna, ha top10-et is össze tudok szedni, de sajnos ez az év nem valami kedvező számomra. Nem vagyok az a típus, aki kikiabálna gyenge felhozatalnak egy Eurovíziós szezont, csak azért, mert engem kevés dal fogott meg, de azért fáj a szívem, hogy ebből a negyvenegy dalból a Jociéval együtt is csak 6 van, ami kifejezetten tetszik.

Na, de nézzük, mik azok a számok, amiket viszont már most rongyosra hallgattam! De előjáróban szeretném megjegyezni, itt csak a dalokat rangsoroltam, a színpadképek nem befolyásoltak semmit a listámon. (Hiszen hosszútávon sosem szokott érdekelni, hogy aznap épp hogyan kerültek színpadra a dalok, és a szavazataimra sincs mindez kihatással.)

5. Románia: Ester Peony – On A Sunday:

2011. óta, amióta követem az Eurovíziót, sajnos egy román versenyző sem tetszett igazán, de végre idén nem csak szeretem őket, hanem nagy kedvencem a daluk. Esternek megfogott a hangja és a szuggesztív előadásmódja is. A színpadkép remek volt a Nemzeti Válogatón, de ahogy látom a próbáiról a videókat, amit Tel-Avivba színpadra visznek, az számomra nem meggyőző, és sajnos Ester ruhája is előnytelenebb, mint az a piros, amit Romániában viselt. Bár ez engem tényleg nem befolyásol, de félek, hogy ezek a dolgok még inkább megnehezítik majd számára a döntőbe jutást; pedig most tényleg nagyon szeretném a szomszédországunkat ott látni.

4. Svájc: Luca Hänni – She Got Me:

Bevallom, ezzel a dallal az elején kissé hadilábon álltam. Valahogy úgy éreztem, túl van hypolva, de aztán jött egy pont, amikor megszerettem, majd fel is tornázta magát a kedvenceim közé. Luca aranyos fiú – mondjuk ehhez a megállapításomban azért egy-két interjú is kellett –, és fülbemászó a száma. Vérzett a szívem Svájcért tavaly és tavaly előtt, amiért szerintem megérdemeletlenül nem jutottak döntőbe, úgyhogy itt az idő, hogy ne csak bejussanak, hanem akár a top5-ben is ott legyenek. Bár én dobogósként, sőt győztesként is szívesen látnám őket, de Svájc nincs a közkedvelt eurovíziós országok között, így egy 5. hely is csodának számítana az ő esetükben. 2014-ben a Hunter of Stars (az örök kedvenc svájci dalom) is csak 13. lett, és azóta döntőbe sem jutott az ország. Épp ezért majdnem annyira szurkolok majd Lucanak, mint a saját versenyzőnknek.

3. Norvégia: KEiiNO - Spirit In The Sky:

Egyszerűen imádom ezt a dalt. Nemcsak a refrénnek, hanem a verzéknek a dallamvilága is remekül sikerült szerintem: engem mindenképp megvettek kilóra. Ha minden évet figyelembe veszek, amióta követem a versenyt, Norvégiát mondanám a kedvenc Eurovíziós országomnak – most is nagyon drukkolok majd nekik.

2. Franciaország: Bilal Hassani – Roi:

Én nem az a típus vagyok, aki csak azért szavazna egy előadóra, mert valamilyen másságot képvisel, de ez esetben Bilal kapja majd minden szavazatomat a döntőben. Ez a dal volt az, amit a legelőször megszerettem az idei mezőnyből (Az én apámat leszámítva). Bár a Nemzeti Válogatójukról Ugo dalát is imádom, de Bilal jelentőségteljesebb előadó egy ilyen versenyen, úgyhogy szerintem mindenképp jó döntést hoztak. Egyszerűen megunhatatlan számomra a Roi: bár nagyon sokat hallgattam február óta, ugyanazt a hatást váltja ki mindig belőlem. (Ezúton figyelmébe ajánlom mindenkinek, aki kedveli Bilalt, a két másik, friss dalát is: ezek a Fais beleck és a Jaloux.)

1. Hollandia: Duncan Laurence – Arcade:

Ha valaki januárban azt mondja nekem, hogy a holland versenyző lesz idén a kedvencem, kételkedve fogadom mindezt, hiszen sohasem álltak hozzám közel az Eurovízióra küldött dalaik, de Duncannek nem tudtam ellenállni. Az Arcade tipikusan olyan dal, amibe első hallásra beleszerettem: egyszerűen az én érzelemvilágomra íródott, és az énekes hangja csak plusz pont. Talán annyi kritikával illetném a dalt, hogy jobban ki tudná futni magát, ha nem csak három perc állt volna a szerzők rendelkezésére, de ez az előírt időtartam, így ennyivel kellett operálni…

Meglepődve fogadtam azt is, hogy Duncan a fogadóirodák kedvence idén. Persze, tudom, hogy sokszor nagyon nem sikerül betippelniük a győztest, meg úgy alapjáraton semmit, de olykor összejön, és már maga a tény, hogy a legnagyobb kedvencemet várják győzelem esélyesnek, nagy előrelépés azok után, hogy az elmúlt három év győztes dalát egyáltalán nem szerettem. Bár Bilalra szavazok majd a döntőben, mert úgy hiszem, neki több szüksége lesz rá, hogy valahol elől tájt végezzen, de végig drukkolok majd Hollandia győzelméért.

Az érdekesség kedvéért, ugyan kommentárok nélkül, de szeretném megosztani a húgom top 5-ös listáját is:

5. Magyarország: Pápai Joci – Az én apám

4. Svájc: Luca Hänni – She Got Me

3. Olaszország: Mahmood – Soldi

2. Hollandia: Duncan Laurence – Arcade

1. Franciaország: Bilal Hassani – Roi

Mint az feltűnhetett, az én listámon nem szerepelt Az én apám, aminek az az oka, hogy saját vonatkoztatások miatt sokkal többet jelent számomra az a dal, mint a többi. De erről már írtam korábban egy posztot, amit IDE kattintva visszaolvashat az, akit esetleg érdekel.