A yesyes egyre inkább próbál betörni a
hazai rádiókba, ezért nem meglepő, hogy megszületett a harmadik magyar daluk,
ráadásul a kézdivásárhelyi Őszi Sokadalom alkalmából. (Azért is fontos ez a helyszín, hiszen Tominak ez a szülővárosa.)
A fiúk ismét betaláltak
nálam: élőben is tetszett a szám, és amióta elérhető lett online, rongyosra
hallgattam, így már alig vártam, hogy megérkezzen a hivatalos kisfilmjük is
hozzá. A klip az alkalomhoz hűen Erdélyben lett forgatva, és a képkockák még
inkább szentimentális töltetet adnak a dalnak.
Már régóta terveztem egy yesyes top 10-es
listát készíteni, és az, hogy a Campus fesztiválon végre sikerült élőben is
látnom és hallanom őket, ösztönzött, hogy most már tényleg neki üljek. De előre
szeretném megjegyezni, hogy azokat a dalokat is szeretem tőlük, amik nem
kerültek fel ide. Egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan előadó és banda
van, akiktől minden számot szeretek, és a yesyes közöttük van.
10. Where did you go
A Where did you go talán az a dal,
amiben a leginkább ki tud bontakozni Mc Fantom: főként rá van építve a dolog,
és ő nem hagyja cserben a hallgatókat.
9. Let me go
A Let me go esetében úgy érzem,
hogy a dalszöveg és a zenei alap nagyon szép összhangban vannak: én legalábbis
azoknak az érzéseknek a közvetítését hallom a zenében és Ádám éneklésében, amit
a szöveg maga is átad.
8. Deep deep
Imádom ennek a számnak az alapját, és Mc
Fantom rapje is kifejezetten dob rajta szerintem.
7. Nemesfém
Mindig öröm számomra, amikor Ádám magyarul
énekel, és ennek a dalnak a szövegével különösen tudok azonosulni. Első
hallásra szerelem volt.
6. Fireflies
Én a Fireflies-t tartom a yesyes második legalulértékeltebb dalának. Tudom, hogy nem készült hozzá klip, de akkor is, az alig több mint négyezer megtekintés Youtubeon szerintem szörnyen méltánytalan –
már csak a refrénje miatt is, amiért túlságosan rajongok.
5. Fight
Nagyon kíváncsi voltam, az I let you
run away után közvetlenül mivel rukkolnak elő a fiúk, és szerencsére nem
csalódtam. A szokásosan jó dalszövegen már meg sem lepődtem, de a bridge és
utána az egyik legerőteljesebb yesyes refrén miatt végképp rögtön beleszerettem
a számba. Ez esetben egyébként nem tudnék választani az eredeti verzió,
valamint Walston remixe között: mindkettő a szívem csücske, és felváltva
szoktam hallgatni őket.
4. Te meg én
Imádom azt a pozitív vibrálást, ami mindig
feltölt, amikor ezt a dalt hallgatom: és továbbra is támogatom, hogy minél több
magyar nyelvű yesyes dal legyen.
3. Need more
Ez a dal túlságosan betalált nálam:
élek-halok itt is a refrénért, de az előző dalokénál is jobban. Képes lennék
egész nap hallgatni, és ezt tartom ténylegesen a legalulértékeltebb daluknak.
2. Incomplete
A második legismertebb szerzeményük az én
listámon is ezüstérmes. Walston egy zseni – legalábbis én annak
tartom, és remélem, sokra viszi a jövőben; a yesyes + Walston kombináció pedig
túlságosan kedvező számomra. Bár itt csak a második helyen szerepel a dal, de
élőben az Incomplete vitte nálam a koncertet: ahogy a zenei alap
elindult az elején, onnantól kezdve végig libabőröztem.
1. I let you run away
Bár általában – mindegy, miről van szó – eltérő
véleményem szokott lenni, mint a legtöbb embernek, de jelen esetben egyetértek
a többséggel: én is az I let you run away-t szeretem a fiúktól a
legjobban. Mindegy, hogy Walston remixéről, akusztikus verzióról, az eredeti Mc
Fantomosról legyen szó, ez a dal visz nálam mindent a yesyestől. Bár azért, ha
választanom kell, A Dalhoz készített, háromperces, harmonika betétes verzió áll
hozzám a legközelebb.
Mivel – mint arra már fentebb is kitértem
– nagyon szeretem a yesyes dalszövegeit (az Incomplete szövege alapján novellát is írtam korábban), tervezek egy olyan posztot is, amiben
összeválogatom a kedvenc idézeteimet a dalaikból.
Most a blog témájától eltérő
posztot hoztam. Kérték tőlem, hogy fordítsam le Adam Lambert egyik új dalát, és
mivel már nem él az Adamfans.net weboldal, aminek annak idején a szerkesztője
voltam, így jobb híján ide töltöttem fel.
Esős
éjszakák, amiket már egy ideje jól ismertem
Ismét csak
menekülök magamtól
Éltem, de
üres voltam legbelül
Egy lyuk
tátongott a szívemben
De sohasem
gondoltam arra, hogy befoltozzam
Nem, nem igazán
láttam azokat a dolgokat, amiket kellett volna
Fenébe is,
teljesen elcsigázott voltam, amíg rám nem néztél
Mert neked ott voltak azok az új szemeid, drágám
Olyan szüzek, mint a kék ég, és napfényesek
Minden, amivel próbálkozol
Minden a magasba repít, bébi
Olyan vak voltam a te új szemeid nélkül
Az új szemeid nélkül (3×)
Ez a kémia
olyan számomra, mint az édesség
Függője
lettem az édes, álmosító ködnek
Úgyhogy
suttogj nekem, hadd hullámozzak
Meztelenül
és szabadon, sohasem szégyenkezve
Nem, nem
igazán láttam azokat a dolgokat, amiket kellett volna
Fenébe is,
teljesen elcsigázott voltam, amíg rám nem néztél
Még ha az Euróvízióra való kijutásban meg
is gátolták a The Middletonzt, arra mindenképp jó volt A Dalban való szereplésük,
hogy egy szélesebb közönség megismerhesse őket. Míg a Roses című
debütáló daluk az OGAE Second Chance Contest versenyszámai között van,
addig a fiúk kiadták legújabb dalukat, aminek a kisfilmje a Roses klipjének
történetét folytatja. Ízlések és pofonok, de nálam ez a dal is elsőre betalált,
akárcsak az első The Middletonz szám. Mindent imádok benne, így nem is tudnék
semmit kiemelni, szimplán csak gratulálok Andrásnak, Slashkovicnak, Fehér
Hollónak és Alex Torresnek a szerzeményükhöz.
Közben András harmadik szólóalbumján is
dolgozik, aminek első kislemezéhez készült klip április közepén jelent meg. A Better
of Alone szintén első hallásra szerelem volt nálam, és tavasszal állandóan
azt hallgattam, de azóta se tudtam ráunni.
Emellett András májusban
párjával, Tolvaj Renivel is kiadott egy közös dalt és klipet, amit itt szintén
megtekinthettek.
Régi vágyam volt, hogy a Te meg énnek legyen "testvére", vagyis
hogy a yesyesnek a sok angol dala között legyen egy újabb magyar szerzemény: és
végre megkaptam, amit akartam. A fiúk, mint mindig, most sem okoztak csalódást.
Én imádom azt a hangzást, ami jellemző rájuk. Szerintem
sohasem baj az, ha egy előadónak vagy bandának megvan a saját stílusa, és azon
belül mozog, amíg képes mindig újabb árnyalatokat megmutatni magából: a
yesyesnél pedig pontosan ezt tapasztalom.
A yesyes májusban a BRAINS előzenekaraként
játszott a Budapest Parkban, ami nagyon fontos koncert volt a fiúk életében,
így nem lepődtem meg, hogy a hivatalos feliratos videó alatt ennek a bizonyos koncertnek
a felvételeiből összevágott montázs látható.
Egyébként Szarvas Bence dalszövege is
elnyerte a tetszésemet, különösen ez a pár sor:
Pár nappal az Euróvízió döntője után azt
tudom mondani, hogy leülepedtek bennem a dolgok. Amivel kezdeni szeretném, az
az, hogy négy év után először ismét a kedvencem nyert. Emlékszem, mennyire
örültem 2015-ben, amikor rájöttem, hogy nemcsak nekem, hanem a fogadóirodáknak
is a Heroes volt a favoritja, majd be
is váltotta a hozzáfűzött reményeket. Azóta viszont nem volt szerencsém:
2016-ban, 2017-ben és 2018-ban sem szerettem egy kicsit sem a győztes dalokat,
így már el is felejtettem, milyen, amikor nem így van. Bevallom, elsírtam
magam, mikor meglett a végső eredmény: annyira boldog voltam, és közben a
szomorúságom is felszínre tört, hogy Joci kiesett, az érzelmek kavalkádjában
pedig muszáj volt kisírnom magam. Nem egyszer jutott eszembe a döntő során,
hogy nincs itt a „mi fiúnk”… A pontozásnál is annyiszor nyílalt belém a
felismerés, hogy most először, amióta követem a versenyt, nem áll módomban
izgulni, hány pontot kap Magyarország. Joci végül 28. helyen végzett, tehát nem
múlott sokon a döntő. IDE kattintva
elolvashatjátok a részletes eredményét.
Szörnyen örültem Svájc negyedik helyének
is: maga az ország és Luca is megérdemelték. Bár Bilal csak 14. helyen végzett,
de mivel vokál terén nem ez volt a legjobb előadása, így azért valamelyest meg
tudom érteni. Norvégia ötödik helyezése miatt is boldog voltam, viszont azon
meglepődtem, hogy megnyerték a közönségszavazást. De hát ebből is látszik, hogy nem
csak én imádom ezt a dalt.
Izrael egyébként remek showt csinált:
szerettem az Eurovíziós mix videókat, a korábbi versenyzőik beugrását egy-egy kis
betétre, valamint azt, amikor győztesek és második helyezettek egymás dalait
dolgozták át. A Fuegonak azóta rendszeresen
hallgatom ezt a verzióját:
Tehát összességében nagyon örültem, meg
nagyon szomorú is voltam a végeredmény miatt. De hát nem születhet egyikünk
számára sem tökéletes eredmény, de ha van minek örülni, annak örüljünk.
Jövőre pedig térjünk vissza a döntőbe egy nagyon ütős dallal!
Az Eurovízió döntője után azonnal
kitudódtak az elődöntők eredményei, és most ez az átlagosnál is fontosabb volt
számunkra.
Pápai Joci a 12. helyen zárta az első
elődöntőt. Érdekesség, hogy a zsűrinél továbbjutó volt 9. helyen, Észtországgal
holtversenyben. 65 pontot adtak neki az ítészek, ami összesen csak eggyel
kevesebb, mint amit két éve kapott az akkori elődöntőjében az Origoval. Az viszont már nagy különbség,
hogy akkor a közönség 165 ponttal jutalmazta, ezzel a második helyen
továbbjuttatva a döntőbe, míg idén összesen 32 pontot adtak neki, amivel a
közönség ranglistáján a 14. helyet szerezte meg.
Mivel a kieső országok közül csak Lengyelország
kapott több pontot nála, így végül a 28. helyen zárta a versenyt. Továbbra
is fáj a szívem érte, mert úgy hiszem, megérdemelten lett volna ott a döntős
mezőnyben. De ez így alakult: egyszer fent, egyszer lent. Számomra így is a legfontosabb
magyar eurovíziós dal lett Az én apám.
