Nehéz volt rávenni magam, hogy leüljek
megírni ezt a posztot… 2011-ben kezdtem el követni az Eurovíziót, és azóta
immáron megszokottá vált számomra, hogy minden évben úgy nézem a döntőt, hogy izgulva
várom, hazánk kitől hány pontot kap, és végül hányadik helyen zárja a versenyt.
Az már egy megszokott csalódottság volt, amikor egy adott döntőben hátul végeztünk,
de ez egy újszerű szomorúság, egy ismeretlen érzés. Amikor nem mondták ki a
nevünket tegnap este, döbbenten meredtem magam elé, és képtelen voltam
felfogni, de közben arra gondoltam, hogy más országok rendre ezt élik át újra
és újra, úgyhogy igazán nem lenne okom/okunk a panaszra, mégis szíven ütött.
Már csak azért is fájt annyira, hiszen (mint azt már több ízben leírtam) Az én apám a kedvenc eurovíziós magyar
dalom, és hogy pont ez vérzett el, az növeli a fájdalmamat.
Bevallom, nem is igazán izgultam Joci továbbjutása
kapcsán, amondó voltam, ha az előző nyolc évben minden előadónknak összejött, nehogy Jocinak ne
sikerüljön ismét, ebben a (szerintem) gyengébb elődöntős felhozatalban. Persze nem számítottam
arra, hogy megismétli az Origo sikerét,
felkészültem, hogy lehet, az AWS tavalyi helyezésének környékére lesz várható. De
mi lehetett a probléma? Sokan írták, hogy ez a dal nem érinti meg őket úgy,
mint az Origo, de bíztam benne, hogy a
zsűri most több pontot ad neki, hiszen nincs rap betét ebben a számban, és összességében
döntőzünk. De úgy látszik, idén egyik oldalról sem kapott olyan szintű támogatást,
ami kellett volna a továbbjutáshoz. Valószínűleg a nézők itt most tényleg nem
tudtak úgy kötődni a dalhoz, amiatt hogy nem értették, miről énekel. Persze, biztos, a legtöbb kommentátor bemondta, hogy Joci édesapjáról szól, és a képek is
magukért beszéltek, de az mégsem ugyanaz, mint amikor szóról-szóra érti valaki,
mit énekel. (Zárójelesen jegyzem meg, hányan panaszkodnak, hogy az országok nem
küldenek ki elég saját anyanyelvű dalt, erre tegnap este a hét saját nyelvű indulóból
négy kiesett.) A látvány szerintem gyönyörű volt, és Joci is kitette szívét
lelkét a színpadra, így őt nem hibáztatom. Egyébként nemrég Joci is írt a facebook
oldalára:
„Magyarország! Nagyon jól esik, hogy
ennyien támogattok és mellettem álltok… hihetetlenül jól érzés az, hogy most
nem érzek mást csak szeretet és bíztatást! Üzenném mindenkinek, hogy nagyon jól
vagyok… Én mindent kiadtam magamból a színpadon tegnap! Számomra ez a legfontosabb!
Semmi tartalék nem maradt se a torkomban, se a szívemben!!! Küzdöttem a hazámért
minden erőmmel!!! Azt, hogy előbb véget ért, sajnálom, de ezzel kapcsolatban a
véleményemet megtartanám magamnak, mivel őszinte ember vagyok és nem akarom ezt
csűrni-csavarni tovább, de egy biztos, az üzenet eljutott…!!! Most viszont
szeretnék végre Magyarországra jutni, szeretném átölelni a gyerekeimet,
magyaros ízeket érezni és befeküdni a feleségem mellé! Jelenleg csak erre
vágyom! Na és persze megkezdeni a szezont!!! Koncertezni és előben is eljutni a
szívetekhez!!! KÖSZÖNÖM, HOGY VELEM VAGYTOK!!” – Pápai Joci
Én személy szerint nem vagyok kevésbé
büszke Jocira, mint két éve: tényleg a lehető legjobbat nyújtotta tegnap.
Egyébként kitudódott, hogy mindössze két
ponttal maradt le a továbbjutásról a 11. helyezett, így persze azonnal tippelgethetünk,
vajon mi voltunk-e ezen szerencsétlenek, vagy sem. De inkább várjuk meg,
hogy a döntő után kiderüljenek a hivatalos eredmények: zsűri és nézőpontokra
lebontva.
Nem meglepően már éjjel sokan visszatértek
a probléma gyökeréhez, A Dal zsűrijének
manipulálásához. Erről korábban sok szót ejtettem én is, és arról is, hogy idén
már olyan gyanúm is volt, hogy fentebbi erők akaratát teljesítették egyes
helyzetekben. De összességében most már tényleg tarthatatlan az, amit lenyomnak
a torkunkon. Sorolhatnánk, hány közönségkedvencet lehetetlenítettek el a
győzelemtől az évek során, csak hogy néhányat említsek: 2014 – New Level Empire,
2017 – Tóth Gabi, 2018 – Horváth Tamás, 2019 – The Middletonz. De eddig minden
évben sikerült jól kijönniük a helyzetből, hiszen A Dal egy olyan kivételes nemzeti válogató volt, aminek minden
győztese döntőzött – ez idáig. Sejthettük, nem lesz hosszútávon tartható, amit
csinálnak, és egyszer visszanyal a fagyi. Fáj, hogy pont Jocinál és ennél a
számomra fontos dalnál történt ez, de el kell fogadnom, hogy beigazolódott sokak
gyanúja: Az én apám inkább itthon
működik. Még A Dal döntője után írtam
egy dühös posztot arról, miért nem engedték, hogy rendes küzdelem legyen a The
Middletonz, Szekér Gergő és Joci között, és ezt azóta is sérelmezem, de azt
azért nem hittem volna, hogy idén nem döntőzünk. Viszont ez lehet az a pont,
amikor végre megpróbálnak csinálni valamit A
Dal szabályzatával és pontozási rendszerével: most már nem mondhatják azt,
hogy remekül működik a rendszer. A nézettség rohamos csökkenése is már igen
nagy intőjel volt, de ennél nagyobb pofont nem kaphattak volna – és sajnos mi
sem. Persze, nem tudhatjuk biztosra, hogy a The Middletonz döntőzött volna, de
látva, milyen típusú dalok jutottak tovább, megkockáztatom, hogy igen elől végeztünk
volna – még akár a döntőben is. (Nem véletlenül akarták a külföldiek közül is a
legtöbben Andrásék győzelmét látni A Dalban.)
De vajon eljön az az idő, amikor 50-50%
beleszólási lehetősége lesz a zsűrinek és nézőknek abba, kit küldünk ki, hogy
képviseljen minket Európa előtt? Én csak félve merek remélni, de azért a
halvány szikrája él bennem annak, hogy ezek után tényleg lesz valamilyen változtatás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése