A Dal 2019 Döntő: Ismét kézbe adták Jocinak a győzelmet

Őszintén, nem tudom, hol kezdjem. Aludni sem tudtam az éjjel, annyira felidegesített, hogy konkrétan az összes létező módon ellehetetlenítették a közönség akaratát idén, és a tegnap este csak a jéghegy csúcsa volt. Épp ezért nem a fináléval kezdeném, hanem végig akarom venni, hétről-hétre hogyan köpött szembe minket a zsűrinek csúfolt négy ember.

Már a válogatón nagyon komolyan szembe mentek egyes közönség favoritokkal: kapásból kiejtették Berkes Olivért és a Leander Killst.

Berkes Olivér dalát én személy szerint szeretem, és a külföldi, valamint magyar rajongók körében is a közkedveltebb szerzemények közt volt. Bár élőben tényleg nem adta a legjobban elő Olivér, de megérdemelt volna egy továbbjutást a középdöntőbe, ahol tudott volna javítani a dolgon. A Leander Kills zeneisége távol áll tőlem, de az idei dalukra még én is azt mondtam, hogy teljesen korrekt és nyugodtan jussanak el a döntőig. Ugyanazt tudom ismételni, mint Olivér esetében: idehaza és külföldön is nagy rajongói kedvencek voltak, ami persze a mi ítészeinket nem érdekli.

Az USNK és DENIZ a külföldiek körében inkább a futottak még kategória voltak – bár DENIZt jobban favorizálták –, idehaza viszont sokan szeretik őket, de miután az első elődöntőbe rakták mindhárom vigaszágon továbbjutott versenyzőt (ami szintén önmagában gyanús), tudhattuk,  hogy legalább az egyikük dala távozik. Végül mindkét produkció búcsút mondott a versenytől.

A yesyesről már írtam korábban is, hogy a The Middletonzal fej-fej mellett voltak külföldön a közönségkedvencek és az enyémek is. Bár idehaza nem voltak úgy favorizálva, így nem láttam őket győztes esélyesnek, de az, hogy bárhogy sokat javítottak a produkciójukon, ugyanúgy méltánytalanul alacsony pontot adott nekik a zsűri, felfoghatatlan.

Petruska mű plágium kizárása pedig nem csak az énekes Dalos szereplésének a tönkretétele, hanem egy olyan folt az karrierjében, amit nem tud majd egy könnyen lemosni magáról. (Korábbi cikkeimben kifejtettem a saját véleményemet az esetről, és megemlítettem A Dal korábbi évadainak plágium gyanús ügyeit elbíráló szakértő véleményét is. Olvassátok vissza, ha érdekel titeket!)

És akkor jöjjenek a felhypolt emberkék: Nagy Bogi és az Acoustic Planet. Szerintem semmi esélyünk nem lett volna két ilyen dallal Tel-Avivban. Ha bármelyikük nyer, az lett volna az első elődöntő „vécé szünet” dala, és persze lemondhattunk volna a döntőről is. Egyértelmű volt, hogy csak helyfoglalónak vannak a top4-ben, ellopva Szekér Gergőtől és a The Middletonztól a helyett.

De miért is rakták ki a két legközkedveltebb dalt? Ráadásul ismét Pápai Jocival játsszák ezt el: amikor ő ott van, a döntőben a top4-be csak három futottak még kategóriás dal kerülhet mellé. (Bár én imádom Vavra Bence számát, de mind tudtuk, hogy esélye sincs Jocival szemben.) Azt hittem, nem lesz újabb Tóth Gabi ügy, de igen, ráadásul most két esélyesebb dalt is ellehetetlenítettek. Na, de miért? Én nem szeretnék mélyebben belemenni a politikai dolgokba, de megeshet, hogy a jelenlegi helyzetünkben érdekesen festett volna egy olyan duót küldeni, aminek az egyik tagja holland-iráni származású, és nem is beszél magyarul, így az MTVA megeshet, hogy cselekedett a The Middletonz kapcsán… Szekér Gergőnél pedig azt tudnám esetleges indokként felhozni, hogy Petruska plágium ügye után sokan az ő kizárását is kérték, mivel találtak egy dalt, ami húz Gergő szerzeményéhez. De ezeket tényleg csak nagybetűs „talán”-ként említem meg, mert lehet, hogy szimplán, ha Joci ott van a mezőnyben, valamiért nem lehet másnak esélyt adni. Így viszont lassan már tényleg csak páran nézik meg A Dal adásait, mert ezt a nyílt elnyomást, hogy 80%-ban 4 ember (meg esetleg a feletteseik) döntik el, kit küldünk ki, hogy képviselje hazánkat, nem tudják sokáig lenyomni a torkunkon.
   A telefonom közelébe se mentem, miután kihirdették a top4-et, pedig boldogan szavaztam volna el a maximális harminc sms-t a The Middletonzra, vagy ha ők nincsenek is benne a négyesben, akkor Szekér Gergőre. De így egy árva voksot sem voltam hajlandó tovább költeni erre a versenynek beállított, megrendezett dologra.

De Jocira képtelen vagyok haragudni. Imádom a hangját és a dalait, Az én apám pedig személyes kedvencem tőle. (Majd megosztok a közeljövőben egy külön posztot csak erről a dalról.) A külföldi fogadtatás eddig, ahogy látom, egész jó. Sokan örülnek a visszatérésének, bár kikerülhetetlen az Origo-hoz való hasonlítgatás.

Még jó pár dologról írok majd a közeljövőben, amik itt csak érintőlegesen hangzottak el, de addig is, gratulálok Joci második Dalos győzelméhez! (Még ha ismét kétes körülmények között nyerte is meg.)

Alternatív szakvélemény Petruska plágiumügye kapcsán

   Újabb közleményt osztott meg facebook oldalán a plágium miatt kizárt Petruska. Először is megköszönte a sok támogatást, amit a rajongóitól és a szakmabeliektől kapott. Másrészről pedig újabb hozzáértő véleményt kért ki, ráadásul Viktor Mátéét, aki A Dal korábbi évadainak plágium-gyanús ügyeit bírálta el. Az ő álláspontja a Help Me Out Of Here és a White Sky című dalok hasonlósága kapcsán teljesen szembemegy az eredeti bírálattal, ráadásul sokkal hosszabban fejti ki a véleményét, mint amit az MTVA nyilatkozatában olvashattunk a plágium állítólagos beigazolódásának alátámasztásaként.

Akit érdekel, az ITT elolvashatja a hosszú kiértékelését.

Mindez csak megerősített az egyéni véleményem kapcsán, amit már egy másik posztomban kifejtettem.

Madár, repülj! kicsit másként

Szekér Gergő volt X-Faktor társaival kiegészülve készítette el új, rövidített változatát a Madár, repülj! című dalának, amit youtubeon ti is megtalálhattok. Bár én amondó vagyok, hogy maradok az eredeti mellett (és nem csak a hossza miatt), de mindenki döntse el maga, melyik verzió tetszik neki jobban.

Petruska is megszólalt a plágiummal kapcsolatosan

Korábban csak pár mondatban közöltem a legfőbb információkat a plágium beigazolódásával kapcsolatosan, most viszont szeretnék kicsit bővebben írni a dologról, és Petruskának az álláspontjára is reflektálni.

Az MTVA a hivatalos közleményében szó szerint idézte a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektorhelyettesének véleményét:

„A két dal hangneme, tempója, hangszerelése, harmónia struktúrája, jellemző basszusmenete, dallamkezelése megegyező, ugyanaz. A Vampire Weekend dalnak a nagyon karakterisztikus refrénje is visszaköszön a Petruska dalban, amitől az egész Help Me Out of Here dal karaktere és hangulata megegyezik a White Sky-éval.
Tudva, hogy sok sláger ugyanabból a limitált eszköztárból építkezik, sok szám hasonlít egymásra, mégis, esetünkben a Petruska dal fent említett paraméterei túl nagy számban megegyeznek a Vampire Weekend dallal, ezért a Help Me Out of Here c. dal plágiumnak minősíthető.”

Bár azt megnyugtatásként közölték, hogy Petruskának nem kell büntetést fizetnie, szimplán kizárják a versenyből. Csakhogy az énekes valószínűleg többet veszített, mint A Dal döntője. Persze az is rossz érzés, amikor elhúzzák az ember előtt a mézesmadzagot, de jelen esetben én nagyobb rossznak érzem azt, hogy Petruska általános közmédiabeli megítélését és zenészi megbecsülését ez miként tudja befolyásolni. Az ilyen dolgokat sajnos nehéz lemosnia az embernek magáról. Petruska is írt erről a facebook oldalán, és külön megjegyezte, örül, ha valaki a saját szavait idézi a cikkeiben. Pontosan ezt olvashattuk az énekestől:

„Szombat este egy kedves barátom meglepetés születésnapi bulijának emelkedett pillanatába csapott villámként az MTVA híre. Döbbent telefonváltások következtek a többi versenyzővel, a tv műsor záró perceiben egy döntőnyi muzsikusra sikerült ráijeszteni. Miért most került ez elő? Nem vizsgálnak át alaposan mindent már a beválogatások alkalmával jó füllel és szoftverrel? - tettük fel egymás között a kérdéseket.

Aztán jött a hétfő reggel. A műsorpróbán már zenélésre készen, bedrótozva álltunk a színpadon, amikor a stáb félrehívott, hogy szeretnének velem beszélni. Megosztották velem az előző nap befutott szakértői véleményt, ami szinte sokkolt. Mivel a dalom a popzenében használt 3 legalapvetőbb dúr hármashangzatra épül, és a blues zenékre is jellemző shuffle ritmusban van, ha valaki minden áron találni akar valamit, könnyen fog. Ez azonban nem jelent automatikusan plágiumot. A szakértői véleményt elolvastam, a műsorkészítők döntését tisztelettel tudomásul vettem. Mindezzel együtt vitatkozom az ítélettel. Nem kívánom visszaküzdeni magam A Dal 2019 mezőnyébe, azonban nem hagy nyugodni, hogy dalszerzőként egy ilyen méltatlan helyzetbe kerültem. 

Ha forrásokat keresünk, a Help Me Out of Here-t Zimbabwe és Malawi tradicionális tánczenéinek hangulata inspirálta, és nem árulok el nagy titkot, hogy távolról sem én vagyok az egyetlen, aki innen merít. Az, hogy hasonló forrásból esetlegesen hasonló érzetű nyugati popdal születik, nem precedens nélküli, és olykor tudat alatt is létrejöhet egy szerencsétlen együttállás, bár le kell szögeznem, a szakértői véleménnyel a hangulati hasonlóság elismerése mellett továbbra sem értek egyet.

Jelenleg le vagyok sokkolva, szomorú vagyok, és korántsem a műsorban való szereplésem elvesztése miatt. Átgondoltan igyekszem építeni a szakmai életem, folyamatosan arra törekszem, hogy a dalaim mondjanak valamit, össze tudjunk általuk kapcsolódni, és nem mellesleg folyamatosan olyan zenei kifejezőeszközökkel kísérletezem, amivel talán színfolt lehetek az ország popkulturális palettáján. Nincs könnyű dolgom magammal, amikor hosszan ülök egy-egy dallam, vagy szöveg fölött, de mindig azt igazolja vissza élet – gondoljunk csak a Dalos zsűri szép szavaira is -, hogy megéri ez a befektetés. Egy kicsit az ebbe vetett erőm tört meg, remélem, csak időlegesen. 

Nos, ha nem Dal, akkor új lemez, új koncertek várnak, ebből igyekszem töltekezni (és most átnéztem minden számomat, hogy ne érje szó a ház elejét).

Köszönöm, ha mellettem álltok ebben
Andris”

Hogy a saját nézőpontomat is megosszam veletek: én személy szerint nagyon sajnálom Petruskát. Mint azt ő is írta és én is megemlítettem feljebb, ez az egész kihathat a zenei karrierjére, amit próbál tudatosan építeni. Nem tudom elképzelni, hogy egy olyan összeszedett és profi személy, mint ő, direkt plagizáljon egy dalt, majd beküldje egy olyan műsorba, ahol szakértők elé kerül. Még ha a jóhiszeműségemet a háttérbe is helyezem, épp eszű ember ilyet nem csinál.

A művészeti ágaknál egyébként az egy gyakori álláspont, hogy már nem lehet újat alkotni, csak a jól ismert alapanyagokból úgy összeállítani valamit, hogy az egyfajta újszerűséget hordozzon magában. Bevallom, én is kerültem már olyan helyzetbe, hogy egy adott novellámnál vagy hosszabb terjedelmű írásomnál megkaptam azt a kritikát, hogy x-y is hasonló történetet írt. Az esetek döntőtöbbségében nem is ismertem az adott műveket, így el tudom képzelni, András mit érzett, amikor szembesítették a dolgokkal.

Remélem, hogy a történtek nem fognak nagy nyomot hagyni Petruska karrierjében, és hogy a szomorúságán hamar túllép, és megy előre tovább a saját útján.

(Egyébként az innen-onnan bemásolt szövegek miatt akadtak technikai problémáim, ezért furcsa a háttere a cikknek.)

Petruskát zárták ki plagizálásért: Oláh Gergőt láthatjuk helyette a döntőben

Amint kimondta Freddie, hogy valakit plagizálással vádolnak, bevallom, azonnal Petruskára gondoltam, de nem az a dal miatt, amivel végül kellő egyezést találtak a szakértők a diszkvalifikálásához. Közben egy másik versenyző neve is felmerült, de biztosat ez idáig nem tudhattunk. Viszont most már hivatalos: az elődöntő során 41 pontot kapott Oláh Gergő veszi át Petruska helyét a szombati döntőben.

Íme a dal, ami miatt kizárták a Help Me Out Of Here-t:

A Dal 2019 Második Elődöntője: Szekér Gergő és Pápai Joci vitték az estét

Két dolgot vártam a tegnapi elődöntőtől: Szekér Gergő és Pápai Joci egyenesági továbbjutását. Ezeket megkaptam, így a maradék továbbjutó helyek kiadása számomra majdhogynem irreleváns volt. Ahogy látom, másoknál sem zavarta fel úgy az állóvizet a héten zsűri, mint az első elődöntőben, de valami más sokkal inkább: a plágium gyanú.  Én Petruskára tippelek, de majd  kiderül, mi az igazság.

Na, de nézzük a továbbjutókat!

Nagy Bogi produkciója még annyira sem tudott megérinteni, mint elsőre, és nem értem, a zsűri, hogy gondolhatja, hogy ez az altatódal, egy kedves tinédzserrel elérhetne bármilyen jó helyezést az Eurovízión, ahol nem is fogják érteni, miről énekel. Inkább láttam volna a Nomadot, Antal Timiéket vagy Oláh Gergőt a továbbjutók között. Tehetséges lány, de ahogy Feró is elmondta neki A Dal Kulisszában: ez a verseny még nem neki való.

A Fatal Errorra lehetett számítani, mint vigaszágasokra, főleg, hogy az AWS lelkesen buzdította a rajongóit, hogy szavazzanak rájuk. Nem hiszem, hogy top4-ben látjuk őket, mivel annyi profizmust talán kinézek a zsűriből, hogy nem akarnak egy újabb keményebb dalt kiküldeni, ami szerintem jócskán elmarad minden téren az AWS-től. Megvan nekik is a saját közönségük, akiknek biztos, jó őket itt látni, de a külföldiek nagyrésze is pontosan azon a véleményen van, mint én, úgyhogy nem csak a magam nevében beszélek.

Pápai Joci viszont ismét megérintette a lelkemet: ez a dal gyönyörű, mindent imádok benne. Szívesen látnám kint vele úgy két-három év múlva, de továbbra is kitartok amellett, hogy még túl korai lenne újból őt küldeni.

Szekér Gergő produkciója rengeteget fejlődött a válogató óta. Már írtam a top5-ös listámban arról, mennyire szeretem a hangját, a kisugárzását és magát a dalt is, most pedig egy remek vizuál emelte mindennek a minőségét. Van egy fiatal fiú, aki több dologban is tehetséges, és emellé szorgalmas, aranyos és jóképű: szerintem megérdemelne egy esélyt, hogy megmutassa magát Európának, és akár egy jó helyezést is elhozhatna nekünk cserébe. Büszkén képviseltetném az országomat vele. Hajrá, Gergő, repülj Tel-Avivig!

Na, de mire számítsunk a döntőben? A zsűri vajon továbbra is ránk akarja tukmálni az Acoustic Planetet és Petruskát, vagy a tavalyi évhez hasonlóan legalább a legvégén elkezdenek Eurovíziós fejjel gondolkodni, amikor leadják a voksaikat?

Misi tegnap megjegyezte, hogy lehet, a közönségnek fura, amikor korábban hypolt daloknak kevesebb pontot adnak, mint előtte, de ez egy verseny. A Fatal Error lecsökkent pontszámánál ezt meg is értem, de ha a múltheti The Middletonz esetét nézzük, akik csak vigaszágon jutottak tovább, bárhogy idehaza  a legnagyobb favoritok lettek a győzelemre, a külföldi rajongók körében pedig még inkább. Tehát, ha az Eurovízióra éleznék ki a versenyt, ahogy azt eredetileg kéne, első helyen kellett volna továbbjutniuk Andriséknak. Hisz könyörgöm, nézzék már egy kicsit, kire szavaznának a legtöbben, amikor kiküldünk egy produkciót! Ráadásul a zsűri szájából hangzott el többször is, hogy világszínvonal, amit csinálnak.

Ebből a nyolc dalból egyértelműen Joci, Gergő és The Middletonz harc lenne, de vajmi kevés esélyt látok rá, hogy ténylegesen bekerülnek mind a top4-be. Pedig maga alatt vágja a fát A Dal, ha zsinórban harmadik éve kirakják a top4-ből az egyik közönségkedvencet, hiszen ezek után még inkább csökken majd a nézők száma. Ezen igazán elgondolkodhatnának, hisz már így is túl sok felháborodást keltő döntése volt idén az ítészeknek.

A zsűri egyébként azt is megnézhetné, mit értek el az Acoustic Planet hypolásával: az elődöntős produkciójuk alatti kommentek és a like-ok/dislike-ok aránya youtubeon mindent elárul. Ha ennek akárcsak a töredékével szembesülnek a banda tagjai, nem csodálkoznék, ha nem sok kedvük lenne szombaton színpadra állni. Már megkapták az év felfedezettje díjat, ami legyen elég nekik. A kedves zsűritagok pedig, ha ennyire szeretik őket, hívják meg a bandát a saját koncertjeikre vendégelőadónak, de ne rakják be őket a top4-be, mert így egy olyan produkciótól veszik el a lehetőséget, amire ténylegesen szavaznának is az emberek.

A Dal: Kállay-Saunders András Top6

A múltkor írtam arról egy külön posztot, hogy a yesyes az egyik legjobb dolog, amit A Daltól kaptam: Kállay-Saunders András pedig a másik. Érdekes, hogy én anno végignéztem azt a Megasztárt, amiben Andris feltűnt, de nem tartozott a kedvenceim közé, sőt, az első két A Dal évadban sem. Viszont 2014-ben történt egy nagy váltás nálam: bár a műsor alatt Király Viktornak drukkoltam, és rá is szavaztam a döntőben, idővel örültem, hogy a Running-ot küldtük ki. Azóta András az egyik kedvenc énekesemmé avanzsálta magát, és követek mindent, ami vele kapcsolatos. Ez egy remek példa arra, milyen gyökeresen tud megváltozni az ember véleménye valamiről/valakiről, és ez esetben pozitív irányba ment el a dolog.

A Dalt már lassan András nevével fémjelezhetjük, aki az eddigi 8 évadból 6-ban szerepelt, én pedig úgy gondoltam, rangsorolom a produkciót a saját ízlésem alapján.

6. My Baby – 2013

Andrásnak ez a dala áll az egyik legtávolabb tőlem. Nem tartom még véletlenül sem rossznak, csak valahogy nem tud magával ragadni, és szerintem Andrisnak is jobban állnak más stílusok. Ennek ellenére megérdemelten került be a top4-be, és megállta volna a helyét Malmöben. Viszont nem tagadom, örülök, hogy a Running lett a győztes száma, nem pedig a My Baby.

5. I Love You – 2012

Ez is egy olyan dal, ami a verseny alatt nem ragadott magával, de a My Babyvel ellentétben, ezt évekkel később megszerettem, és ma már bármikor szívesen meghallgatom.

4. Who We Are – 2016

A Who We Are tipikusan azon számok egyike, amiben igazán meg tudja mutatni András, milyen erő van a hangjában. Egyszerűen zseniális! Számomra kimagaslott az akkori mezőnyből. Bár úgy gondoltam, túl korai lenne, ha máris ismét őt küldenénk ki – még ha ez esetben egy bandával együtt –, és egyértelmű volt akkor, hogy Freddiet akarja a többség. De nálam mindent vitt ez a szám, és szörnyen dühít, hogy rossz alapot játszottak a döntőben András fülébe…

[Sajnos már nem elérhető ennek a számnak egyik A Dal produkciója sem.]

3. Running – 2014

Lehet, meglepő, hogy a győztes dalát csak 3. helyre soroltam, de a top4-ből minden számot imádok, és csak hajszálnyival szeretem jobban egyiket a másiktól. Ahogy a bevezetőben is írtam, ebbe a dalba igazán csak azután szerettem bele, hogy megnyerte a versenyt, de utána a mindenem lett. Ebben az évben először és utoljára – eddig legalábbis – megtapasztalhattam azt, milyen, amikor a saját országom indulója a személyes kedvencem, elfogulatlanság nélkül. Nagyon büszke vagyok Andrásra, hogy megszerezte az eddigi legjobb eredményünket (ha azt is beleszámítjuk, hány ország indulójával szemben lett ötödik, akkor nem Friderika 4. helye a legkiemelkedőbb helyezésünk).

2. 17 – 2017

Összességében valószínűleg ez a legkevésbé sikeres szám erről a top listáról, nálam mégis megszerezte a második helyet magának. Értem, hogy másnál miért maradt alul a Who We Are-hoz vagy a Running-hoz képest, viszont a dallamvilága engem teljesen megfogott. Olyan dolgokat is meg tudott mozgatni bennem, amiket az előző két számnak sem sikerült, bárhogy közel állnak a szívemhez. Andris zenei karrierjét végignézve is a kedvenc szerzeményeim közt van tőle a 17, és az akkori A Dal szériában második lett nálam Joci Origo-ja mögött.

1. Roses – 2019

A listám éllovasáért nem kell visszamenni a múltba, hiszen teljesen aktuális a szám. Egy év kihagyás után András az új formációjának, a The Middletonznak a debütálását A Dalra időzítette (pontosabban így jött ki, de én ennek örülök). A Roses egy nagyon erős szerzemény, ami remekül bemutatja, milyen az, amikor három vérprofi összeáll – idevettem a szám producerét, Fehér Hollót is. Mikor novemberben debütált a dal, kétségeim voltak, vajon mennyire lesznek nyitottak az emberek erre a stílusra, főleg látva, hogy az elmúlt években méltánytalanul egyre inkább elhanyagolták Andrást. Megmelengette a szívemet az a pozitív fogadtatás, amit a szám kapott, és hogy mennyien álltak be a The Middletonz mögé, és hányan akarják őket Tel Avivban látani. Andris köztudott, hogy meg akarja nyerni az Euróvíziót, és miért ne adhatnánk neki egy újabb esélyt rá egy ilyen színvonalas dallal és formációval? Ráadásul szerintem ez azon kivételes számok egyike, ami élőben még jobban működik, mint a stúdiófelvételen.

Bónusz: Juliet – 2014

Andrásnak ez a dala közvetlen az Eurovíziós szereplése után jelent meg, és ha jól tudom, a verseny alatt írta. A Juliet azóta is a személyes kedvencem tőle: mély érzéseket tud kiváltani belőlem, mind a szöveg, mind a dallamvilág, az utóbbi pedig remekül illeszkedik Andris hangjához. Hiába, csak érződik, hogy saját magának írja a dalait.

Egyébként nagy örömömre nemrég felkerült A Grind album teljes egészében youtube-ra, amit ajánlok mindenki figyelmébe, aki nem ismeri a dalokat róla, de szimpatizál András munkásságával. Erről a lemezről a favoritom a Who Sent You.

A Dal 2019: Saját top5 listám

Egy valamit nem lehet elvenni A Dal idei mezőnyétől: rendkívül sokszínűre sikeredett, így a legtöbb ember találhatott legalább egy-két olyan számot, ami egyezik az ízlésével. Én most a saját top5-ös listámat hoztam el nektek.

5. Szekér Gergő – Madár, repülj!

Bár nem néztem a tavalyi X-Faktort, viszont Gergőnek a válogatós produkcióját felhozta a youtube, és kíváncsian rákattintottam. Örülök, hogy így tettem, mert azonnal megtetszett a hangja és valami a kisugárzásában. A műsorra továbbra sem fordítottam sok időt, viszont az ő produkciót visszanéztem, és reméltem, hogy minél hamarabb új zenés projektbe kezd. Amint meghallottam A Dalba küldött számának a refrénjét – hisz egy darabig csak az volt közzétéve –, rögtön beleszerettem a szerzeményébe. Érdekes mix ez a szám, hiszen több stílus remek ötvözete, szép dalszöveggel – főleg tudva, milyen háttértörténet ihlette. A verseny egyik legesélyesebb számának tartom a Madár, repülj!-t, és boldogan látnám Gergőt Európa legnagyobb színpadán.

4. Vavra Bence – Szótlanság

Bence szerintem a korosztályának az egyik legkiemelkedőbb énekese. Tavaly is drukkoltam neki, most pedig még inkább a kedvenceim közt van. Nagyon örülök, hogy bejutott a döntőbe, és én a top4-be is beraknám. Bár, ahogy észrevettem, se a hazai közönségnél, se a külföldiek körében nincs a favoritok között. Ennek ellenére szívesen látnám Bencét is az Euróvízió színpadán, akár ezzel a dallal, akár valami mással a jövőben. Bár akkor remélem, a húgát vinné magával mint táncost. (Volt szerencsém évekig egy stúdióban táncolni a testvérével, így kijelenthetem, nem Bence az egyedüli tehetséges művész a Vavra családban.)

3. Pápai Joci – Az Én Apám

Szeretem azt a hangzást, ami Jocira jellemző az Origo óta, így minden azóta született számát örömmel hallgatom. Az én apám viszont különösen fontos számomra a dalszöveg okán: rossz és jó vonatkozások miatt is teljesen betalált nálam. A színpadkép pedig egyszerűen gyönyörű volt a válogatón, és remélem, az elődöntőben sem változtat sok mindent rajta. Viszont nem tudok igazán drukkolni neki a győzelemhez. Két éve az abszolút favoritom volt, és küldtem örömmel a szavazatokat rá, viszont túl korainak tartom a visszatérését, ráadásul ez egy olyan dal, ami nem hozza úgy lázba se a külföldieket, se a magyar rajongókat, mint anno az Origo.

2. yesyes – Incomplete

Már írtam korábban a yesyesről egy külön posztot (amit ITT visszaolvashat az, akit érdekel), így nem akarom nagyon ismételni magamat. Imádom a yesyest és a számaikat. Az Incomplete méltó visszatérés volt az I let you run away után. Most is nagy favoritok voltak a külföldi rajongóknál, és nálam is. Az elődöntős előadásuk pedig a harmonikával szerintem kiválóan sikerült. A zsűritagok között extra menő fejhallgató helyett hallókészüléket sorsolnék ki…

1. The Middletonz – Roses

Kállay-Saunders András produkcióival egész számomra A Dal – hiányérzetem is volt abban a két évben, amikor nem versenyzett. Andris célja megnyerni az Eurovíziót, és ha van bármi esélyünk arra, hogy ez megtörténjen, akkor kinek másnak menne, mint annak, akinek a legjobb eredményünket köszönhetjük? (Tudom, hivatalosan Friderika 4. helyét tekintjük annak, de ő kevesebb dallal szállt versenybe, úgyhogy végérvényesen András a legjobb.) Úgy érzem, hogy nála is talán túl koraiak lettek volna a 2016-os és 2017-es visszatérések, ahogy most Jocinál. De öt év szerintem elegendő pihenő volt, ráadásul most duóval menne ki. Ahogy meghallottam ezt a számot, amikor publikálták a srácok, azonnal beleszerettem, és szerencsére még rengetegen jártak így, főleg miután elindult A Dal. Nem hittem volna, hogy ennyire be fognak állni az emberek Andrásék mögé, de ennél rosszabb meglepetésem ne legyen. Azok után, hogy DENIZ és a USNK fantábora sem volt elég, hogy kiejtsék a The Middletonzt az elődöntőben, nagy esélyt látok rá, hogy megnyernék az egész showt, ha a top4-be kerülnének. A sok kommentet olvasva, Szekér Gergőt tartom a legnagyobb ellenfelüknek. Reméljük, hogy Tóth Gabi és Pápai Joci esete nem fog megismétlődni, hanem náluk hagyja a zsűri, hogy nyílt meccs legyen, és mi döntsük el, ki képviseljen minket. Ha ezt megkapjuk, akkor én örömmel fogadom el, bármelyikük is utazzon Tel Avivba. Bár azt hozzá kell tennem, hogy a külföldi fanok között Andrisék a favoritok, így velük több esélyt látok egy jobb helyezés eléréséhez. De Gergő győzelmének is örülnék, annak ellenére, hogy ezen a listámon csak az ötödik helyen szerepel.

Viszont van még másik hat dal az idei mezőnyből, amiket rendszeresen hallgatok, és legalább felsorolás szintjén szeretném megemlíteni őket:

Berkes Olivér – Világítótorony

Antal Timi feat. Demko Gergő - Kedves Világ!

Nomad - Remény hídjai

Hamar Barni - Wasted

Konyha - Százszor visszajátszott

Gotthy - Csak egy perc

A yesyes az egyik legjobb dolog, amit A Daltól kaptam

Emlékszem, 2015-ben Szabó Ádám Give Me Your Love című dala nálam mindent vitt, és nem sajnáltam a szavazatokat sem, amikor a döntőben odakerült a sor. Annyira akartam, hogy győzzön, mint előtte senki esetében - bárhogy néztem az összes korábbi évadát A Dalnak. Nagyon elszomorított, hogy nem jött össze neki, viszont szégyenszemre nem követtem ezután a karrierjét. Majd 2017-ben ismét a kedvenceim között volt Ádám, ekkor a Together című dalával, amivel a széria legjobb színpadképét mindenképp megnyerték nálam, és nagyon mérges voltam, hogy nem lett meg neki ezúttal még a döntő sem. Azonban valahogy ekkor is elfelejtettem utána nézni, miken dolgozik még Ádám, pedig akkor már megvolt a yesyes formáció. De hála az égnek, a fiúk újult erővel és egy kimagasló dallal tértek vissza tavaly, amivel végérvényesen belopták magukat a szívembe.

Épp egy lelkileg mély időszakom vége fele voltam, amikor beleszerettem az I Let You Run Awaybe (meg, hogy őszinte legyek, kicsit Tomiba is, de ez mellékes). Már talán mániákusan is azt akartam, hogy nyerjenek, főleg látva, hogy a külföldi szavazásokon sorra taroltak. A vlogjaik, minden egyes posztjuk és daluk segített, hogy valahogy kimásszak egy lelki gödörből, és ezt sohasem fogom elfelejteni nekik. Inkább nem részletezem, mennyire fájt, hogy végül nem őket küldtük ki  - talán jobban is, mint kellett volna -, és féltem, nem lesz még egy ennyire ütős daluk, amivel visszatérve tudják hozni azt a mércét, amit maguknak állítottak fel. De amikor először meghallottam az Incomplete című számukat, az volt az első gondolatom: A Dalban a helye. Utána nemsokkal kiderült, hogy tényleg neveztek, és természetesen be is kerültek a top30-ba. 

Nagyon csalódott vagyok ismét  - bár tanultam a tavalyi évből, és előre felkészültem mindenre -, amiért idén nem volt a zsűri nyitott feléjük, és ez nem csak Schell Judit hiánya miatt alakult így. Rendben, aláírom, hogy ez a dal élőben talán nem szólt annyira átütően, mint az I Let You Run Away. De attól még, mert nem feltétlenül tudott ugyanazon a szinten működni a dolog, mint a tavalyi számuk, igenis erős produkciókat raktak a színpadra. Valamint arról se feledkezzünk meg, hogy olyan előadókról beszélünk, akik leülnek és az utolsó youtube és facebook kommentet is elolvassák  - és sokszor reagálnak is rájuk -, hogy az építőkritikák alapján próbáljanak javítani a produkciójukon. Most is ez történt: ahogy azt sokan kértük tőlük, (har)Mónikával kiegészülve és vokalistákkal erősítve tértek vissza a színpadra. Nekem személy szerint minden jobban tetszett, mint két héttel előtte, csak egy valami nem változott: a zsűri pontszáma. Egyértelmű volt, bármit csinálnak a fiúk, nem akarják őket a döntőben látni, hisz már az elődöntőbe se miattuk jutottak tovább.

De a yesyesnek igenis egyszer képviselnie kell minket! (Az én idealista világomban legalábbis.) Annyi külföldi rajongójuk lett már tavaly – és a számuk idén csak nőtt –, akik epekedve várják, hogy megnyerjék A Dalt. Sokan kölcsön is szeretnék kérni őket: ha már mi nem küldjük ki ezt a remek duót, akkor hadd kapják meg ők maguknak Ádámot és Tomit. Őszintén, én már azt se bánnám, ha Románia színeiben mennének (főleg, hogy Tomi erdélyi), csak sikerüljön az álmuk, és sok más Eurovíziós rajongóé - köztük az enyém is -, hogy ott lehessenek Európa legnagyobb színpadán.

Na, de addig is, míg nem lesz a következő A Dal széria - mert már számomra nincs A Dal yesyes nélkül - várom az újabb számaikat, és nem mellesleg a vlogjuk folytatását. Mert nemcsak a zenéjükért lettek a szívem csücskei, hanem az élet igenlő személyiségük miatt is, amit a vlog videóik nagyon jól tükröznek. 

Nemsokára újabb cikket szeretnék hozni a fiúkról, amiben a kedvenc yesyes dalaimat gyűjtöm majd össze. 

A Dal 2019 Első Elődöntője: A zsűri majdnem minden közönségkedvencet kiejtett

Valaki nem ártana, ha szólna A Dal zsűrijének, hogy az Euróvízióra akarunk kijuttatni egy produkciót, nem pedig szimplán a saját ízlésítéletük alapján kellene a pontszámokat osztogatni! Hétről-hétre bebizonyítják az ítészek, hogy nem azért ülnek ott, amiért eredetileg kellene. Semmibe veszik, hogy a külföldi Eurovíziós rajongók kiket favorizálnak, és azt is, hogy a hazai közönségnek kik a kedvencei. De igazából már ott tartunk, hogy az se számít, ha valaki kiemelkedően jó a saját kategóriájában, ha az nem áll közel a zsűritagok zenei világához.

A Konyha kiesése nem rázott meg különösen, mivel bár magát a dalukat sokat hallgatom, de számomra élőben nem működött a dolog, nagy hiányérzetem volt mindkét előadásuk során.

A The Sign együttessel már korábban találkoztam, amikor a The Biebers előzenekaraként turnéztak. Ott számomra sokkal tetszetősebb dalokat is játszottak, mint az Ő, de ettől függetlenül itt volt a helyük a középdöntőben, és én örülök, hogy megmutatták magukat, s ezáltal több ember megismerhette őket. Viszont ez a produkció az én megítélésem szerint nem volt a legjobb opciónk az Eurovízióra.

DENIZ és az USNK kapcsán annyit tudok mondani, az ő műfajuk nem áll hozzám közel, de értem, más miért szeretheti őket. Viszont azok után, hogy egy adásba rakták az összes vigaszágas továbbjutót, tudni lehetett, hogy az egyik produkció távozik, amiből végül az lett, hogy mindketten búcsúztak A Daltól. De egyikük sem mondhatja ezek után, hogy a rajongók legnagyobb kedvencei voltak, mivel most itt lett volna az esély, hogy továbbjuttassák őket.

A nagy szívfájdalmam mindenképpen a yesyes kiesése. Tervezek egy külön cikket írni róluk, most viszont elöljáróban annyit, hogy érdekes, bárhogy fejlődött a produkció - gondolok itt a vokalistákra és a harmónika bevonására - a zsűrinél egy árva ponttal sem kaptak többet, mint legutóbb. De egyértelmű volt előtte is, hogy nem nyitottak a produkció felé. Elmúlt a tavalyi pozitivitásuk a formáció felé.  Persze ebben az is közrejátszott, hogy a zsűri fele kicserélődött. (Hol vagy, Schell Judit, amikor szükség lenne rád?) Valamint azt is bevallom, hogy a tavalyi daluk jobban szólt élőben, de a három hetes és az egy hatos számomra nagyon alacsonyak, főleg látva, másokat miként pontoznak fel érthetetlenül az ítészek. 

Na, de térjünk rá a továbbjutókra, kezdve a számomra szomorú fejleményekkel!

Az Acoustic Planetnél Mező Misi kiemelte, hogy az a jó, ha egy produkció valamilyen: pozitív vagy negatív érzést vált ki az emberekből, és nála az esetükben ez a pozitív oldalra billent át. Érdekes, mivel számomra pont ez az a dal, ami az első perctől kezdve a "semmilyen" kategóriába került. Egyszerű dallam, semmi plusz, ami megfogna, valamint az éneket is kissé gyengének ítélem. A szöveget tudom egyedül kiemelni, de mivel az Eurovízión azt pont nem értenék, így ezzel sokra nem mentünk. De nem akarok abba a hibába esni, mint a kedves zsűrink, hogy csak a saját ízlésem alapján leszólok egy produkciót. Megértem, hogy ez egy stílus, ami tőlem távol áll, és mások számára tetszetős lehet, de könyörgöm, 45 pont, amikor más leénekli a csillagokat, vagy-és nagyon nagy showt csinál? Nem kell egy dalnak gyorsnak lennie, hogy hatást gyakoroljon az emberre (Dánielfy Gergely Azt mondtad dala nagy kedvencem volt tavaly), de tényleg nem tudom megérteni azt a hypeot, ami a bandát körülveszi, és jelzem, csak a zsűri kapcsán. Se hazánkban, se külföldön nem örvend nagy népszerűségnek a daluk. Megnyerték A Dal felfedezettje díjat, de a versenyt nem valószínű, hogy megfogják. Elég érdekes top4-et kellene összeállítani, hogy abból ők legyenek a rajongók kedvencei. 

Petruska dala 3 évvel ezelőtt nálam dobogós volt, és örültem volna, ha ő képvisel minket. Ott nekem minden klappolt, míg idén kábé semmi. Számomra a refrén túl repetatív, és folyton Az oroszlánkirály jut róla eszembe. De összességében megértem, miért szereti a zsűri, és nem is akarok sok rosszat mondani róla, viszont most nem szurkolok, hogy ő menjen ki.

Rátérve a pozitív fejleményekre: Vavra Bence továbbjutott! Emberek, több kreditet ennek a fiúnak! Ahogy énekel, az hihetetlen. Itt nekem minden működik: a dal, a táncos lány, Bence elődadása. Már előre temettem a dolgot, hogy kiesik, de valamiért a zsűri meggondolta magát, és felpontozta. (Az egyetlen dolog, aminek örültem tőlük az este folyamán.) Az idei versenyből öt dal emelkedett ki számomra, és abból a Bencéé az egyik, így én azt se bánnám, ha ő jutna ki. Bár ahogy látom a különféle szavazásokat és toplistákat, a külföldi rajongók körében nincs a közkedveltek között. 

Az este legdrámaibb pontja az volt számomra, hogy a személyes kedvencem, a Roses című dal nem jutott egyeneságon tovább. Még friss a blogom, így azt nem tudhatjátok, hogy Kállay-Saunders Andrásnak nagy rajongója vagyok (majd erről más keretek között írok), és az idei dala Slash barátjával, nekem mindent visz: a dallamvilág, a dalszöveg, Andris hangja, és mindehhez jön egy zseniális rapper, akivel élőben remekül működnek együtt. Nem beszélve arról, hogy egyre tisztábban ez a legnagyobb fan favorit dal idehaza és külföldön is. Nem lenne kérdés, hogy top4-ben a helyük, ahonnan könnyedén megnyerhetnék az egészet. (A legnagyobb ellenfelüknek jelen pillanatban Szekér Gergőt mondanám.) Azonban félek, Tóth Gabi szindróma lesz a dologból. Gondolom, sokan tudjátok, hogy 2017-ben Tóth Gabi és Pápai Joci voltak a legnagyobb esélyesei A Dalnak, és a zsűri egyszerűen nem engedte, hogy lejátsszák egymás között a meccset, hanem Gabit kiejtették a top4-ből, így egyértelmű volt Joci győzelme. Ráadásul pont ez az év volt, amikor Kállay dalát sorra dicsérték és magas pontokkal jutalmazták, mégis - ahogy most - vigaszágon jutott a döntőbe, ott pedig egy árva pontot sem kapott az ítészektől. 

Feró most kiemelte, hogy még jobb volt a harmónia közöttük, mint két hete, és Lilla is megjegyezte, hogy emeltek a produkció színvonalán, csak a pontok nem emelkedtek, sőt. Both Miklósnál azt vettem észre a 2016-os és 2017-es szériák során is, hogy nem rajong különösebben András produkcióiért, és most is annyit jegyzett meg, hogy Slash remekül rapper. Tehát az a nyolc pont is valószínűleg Slash miatt nyolc, és talán miatta ad majd nekik egy halovány négy pontot a döntőben - de lehet, ez is csak hiú ábránd a részemről. Viszont Misi meglepett, és nem jó értelemben. Múltkor lelkesen áradozott arról, hogy minden klappol neki ebben a produkcióban, és erős kilenc pontot adott a fiúknak, erre most fapofával bemondott ő is egy nyolcast. (Azért kíváncsi lettem volna egy indokra.)

Már szinte temettem a dolgot, hiszen tudjuk, hogy DENIZnek és az USNK-nak is nagy rajongói bázisa van, de végül mi, a közönség megmentettük az estét! Az, hogy Andrásék két ilyen erős fanbázist is lenyomtak, arra utal, hogy tényleg rengetegen beálltunk e mögé a dal mögé, mert ezt tartjuk a legtöbben esélyesnek a győzelemre, és ezt akarjuk a legtöbben, hogy képviselje májusban szerény kis hazánkat. (Aki nem hiszi el, hogy ez így van, olvasgasson kommenteket mindenhol.)

Előre félek, mi lesz a következő elődöntőben. Csak abban reménykedek, hogy Szekér Gergő továbbjut, aki a másik nagy rajongói kedvenc idehaza (és én is szívesen látnám kint). De ma este végképp bebizonyosodott, hogy itt aztán bármi megtörténhet. 

Bemutatkozás

Végre ez a nap is elérkezett, hogy a saját, Eurovízióval foglalkozó blogomat elkészítsem.

2011-ben csöppentem bele az Eurovízió világába, és azóta évről-évre egyre inkább szerves része lett az életemnek, és nyár óta tervben volt, hogy egy saját blogot is készítsek, ahol megoszthatom másokkal a véleményemet.

Blogolás terén nem vagyok kezdő, hiszen 2011 decembere óta van egy írói blogom, valamint 3,5 éven át voltam a szerkesztője egy Adam Lamberttel foglalkozó oldalnak, az Adamfans.net-nek, ami sajnos már nem működik.

Hogy pontosan milyen tartalmak lesznek itt, azt még nem tudom biztosra mondani: majd időközben elválik. A magyar vonatkozásokra, ahogy időm engedi, igyekszem mindig reagálni, valamint más országok indulóiról is akarok majd külön-külön egy-egy posztot szánni. De reményeim szerint esélylatolgatásokon át, interjúkon keresztül, sok mindent találhattok majd az oldalon - persze csak, ha velem tartotok.
Ha szeretnétek facebookon is követni, azt ITT tehetitek meg.