A múltkor írtam arról egy külön posztot,
hogy a yesyes az egyik legjobb dolog, amit A Daltól kaptam: Kállay-Saunders
András pedig a másik. Érdekes, hogy én anno végignéztem azt a Megasztárt,
amiben Andris feltűnt, de nem tartozott a kedvenceim közé, sőt, az első két A
Dal évadban sem. Viszont 2014-ben történt egy nagy váltás nálam: bár a műsor
alatt Király Viktornak drukkoltam, és rá is szavaztam a döntőben, idővel örültem,
hogy a Running-ot küldtük ki. Azóta
András az egyik kedvenc énekesemmé avanzsálta magát, és követek mindent, ami
vele kapcsolatos. Ez egy remek példa arra, milyen gyökeresen tud megváltozni az
ember véleménye valamiről/valakiről, és ez esetben pozitív irányba ment el a
dolog.
A Dalt már lassan András nevével
fémjelezhetjük, aki az eddigi 8 évadból 6-ban szerepelt, én pedig úgy gondoltam, rangsorolom
a produkciót a saját ízlésem alapján.
6. My
Baby – 2013
Andrásnak ez a dala áll az egyik
legtávolabb tőlem. Nem tartom még véletlenül sem rossznak, csak valahogy nem tud
magával ragadni, és szerintem Andrisnak is jobban állnak más stílusok. Ennek
ellenére megérdemelten került be a top4-be, és megállta volna a helyét Malmöben.
Viszont nem tagadom, örülök, hogy a Running
lett a győztes száma, nem pedig a My Baby.
5. I
Love You – 2012
Ez is egy olyan dal, ami a verseny alatt
nem ragadott magával, de a My Babyvel
ellentétben, ezt évekkel később megszerettem, és ma már bármikor szívesen
meghallgatom.
4. Who
We Are – 2016
A Who
We Are tipikusan azon számok egyike, amiben igazán meg tudja mutatni András,
milyen erő van a hangjában. Egyszerűen zseniális! Számomra kimagaslott az
akkori mezőnyből. Bár úgy gondoltam, túl korai lenne, ha máris ismét őt
küldenénk ki – még ha ez esetben egy bandával együtt –, és egyértelmű volt
akkor, hogy Freddiet akarja a többség. De nálam mindent vitt ez a szám, és
szörnyen dühít, hogy rossz alapot játszottak a döntőben András fülébe…
[Sajnos már nem elérhető ennek a számnak egyik A Dal produkciója sem.]
3. Running
– 2014
Lehet, meglepő, hogy a győztes dalát csak
3. helyre soroltam, de a top4-ből minden számot imádok, és csak hajszálnyival
szeretem jobban egyiket a másiktól. Ahogy a bevezetőben is írtam, ebbe a dalba
igazán csak azután szerettem bele, hogy megnyerte a versenyt, de utána a
mindenem lett. Ebben az évben először és utoljára – eddig legalábbis –
megtapasztalhattam azt, milyen, amikor a saját országom indulója a személyes
kedvencem, elfogulatlanság nélkül. Nagyon büszke vagyok Andrásra, hogy megszerezte az eddigi
legjobb eredményünket (ha azt is beleszámítjuk, hány ország
indulójával szemben lett ötödik, akkor nem Friderika 4. helye a legkiemelkedőbb helyezésünk).
2. 17
– 2017
Összességében valószínűleg ez a legkevésbé
sikeres szám erről a top listáról, nálam mégis megszerezte a második helyet
magának. Értem, hogy másnál miért maradt alul a Who We Are-hoz vagy a Running-hoz
képest, viszont a dallamvilága engem teljesen megfogott. Olyan dolgokat is meg
tudott mozgatni bennem, amiket az előző két számnak sem sikerült, bárhogy közel
állnak a szívemhez. Andris zenei karrierjét végignézve is a kedvenc
szerzeményeim közt van tőle a 17, és
az akkori A Dal szériában második lett nálam Joci Origo-ja mögött.
1. Roses
– 2019
A listám éllovasáért nem kell visszamenni
a múltba, hiszen teljesen aktuális a szám. Egy év kihagyás után András az új
formációjának, a The Middletonznak a debütálását A Dalra időzítette (pontosabban
így jött ki, de én ennek örülök). A Roses
egy nagyon erős szerzemény, ami remekül bemutatja, milyen az, amikor három vérprofi
összeáll – idevettem a szám producerét, Fehér Hollót is. Mikor
novemberben debütált a dal, kétségeim voltak, vajon mennyire lesznek nyitottak
az emberek erre a stílusra, főleg látva, hogy az elmúlt években méltánytalanul
egyre inkább elhanyagolták Andrást. Megmelengette a szívemet az a pozitív
fogadtatás, amit a szám kapott, és hogy mennyien álltak be a The Middletonz mögé,
és hányan akarják őket Tel Avivban látani. Andris köztudott, hogy meg akarja nyerni az
Euróvíziót, és miért ne adhatnánk neki egy újabb esélyt rá egy ilyen színvonalas
dallal és formációval? Ráadásul szerintem ez azon kivételes számok egyike, ami
élőben még jobban működik, mint a stúdiófelvételen.
Bónusz: Juliet – 2014
Andrásnak ez a dala közvetlen az Eurovíziós
szereplése után jelent meg, és ha jól tudom, a verseny alatt írta. A Juliet azóta is a személyes kedvencem
tőle: mély érzéseket tud kiváltani belőlem, mind a szöveg, mind a dallamvilág,
az utóbbi pedig remekül illeszkedik Andris hangjához. Hiába, csak érződik, hogy
saját magának írja a dalait.
Egyébként nagy örömömre nemrég felkerült A
Grind album teljes egészében youtube-ra,
amit ajánlok mindenki figyelmébe, aki nem ismeri a dalokat róla, de szimpatizál
András munkásságával. Erről a lemezről a favoritom a Who Sent You.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése