Dalajánló: yesyes - Nemesfém

Régi vágyam volt, hogy a Te meg énnek legyen "testvére", vagyis hogy a yesyesnek a sok angol dala között legyen egy újabb magyar szerzemény: és végre megkaptam, amit akartam. A fiúk, mint mindig, most sem okoztak csalódást. Én imádom azt a hangzást, ami jellemző rájuk. Szerintem sohasem baj az, ha egy előadónak vagy bandának megvan a saját stílusa, és azon belül mozog, amíg képes mindig újabb árnyalatokat megmutatni magából: a yesyesnél pedig pontosan ezt tapasztalom.

A yesyes májusban a BRAINS előzenekaraként játszott a Budapest Parkban, ami nagyon fontos koncert volt a fiúk életében, így nem lepődtem meg, hogy a hivatalos feliratos videó alatt ennek a bizonyos koncertnek a felvételeiből összevágott montázs látható.

Egyébként Szarvas Bence dalszövege is elnyerte a tetszésemet, különösen ez a pár sor:

Hány szív nemes fém

Kiderül hamar

Ha sors a húsba mar

Négy év után ismét a kedvencem nyerte az Eurovíziót

Pár nappal az Euróvízió döntője után azt tudom mondani, hogy leülepedtek bennem a dolgok. Amivel kezdeni szeretném, az az, hogy négy év után először ismét a kedvencem nyert. Emlékszem, mennyire örültem 2015-ben, amikor rájöttem, hogy nemcsak nekem, hanem a fogadóirodáknak is a Heroes volt a favoritja, majd be is váltotta a hozzáfűzött reményeket. Azóta viszont nem volt szerencsém: 2016-ban, 2017-ben és 2018-ban sem szerettem egy kicsit sem a győztes dalokat, így már el is felejtettem, milyen, amikor nem így van. Bevallom, elsírtam magam, mikor meglett a végső eredmény: annyira boldog voltam, és közben a szomorúságom is felszínre tört, hogy Joci kiesett, az érzelmek kavalkádjában pedig muszáj volt kisírnom magam. Nem egyszer jutott eszembe a döntő során, hogy nincs itt a „mi fiúnk”… A pontozásnál is annyiszor nyílalt belém a felismerés, hogy most először, amióta követem a versenyt, nem áll módomban izgulni, hány pontot kap Magyarország. Joci végül 28. helyen végzett, tehát nem múlott sokon a döntő. IDE kattintva elolvashatjátok a részletes eredményét.

Szörnyen örültem Svájc negyedik helyének is: maga az ország és Luca is megérdemelték. Bár Bilal csak 14. helyen végzett, de mivel vokál terén nem ez volt a legjobb előadása, így azért valamelyest meg tudom érteni. Norvégia ötödik helyezése miatt is boldog voltam, viszont azon meglepődtem, hogy megnyerték a közönségszavazást. De hát ebből is látszik, hogy nem csak én imádom ezt a dalt.

Izrael egyébként remek showt csinált: szerettem az Eurovíziós mix videókat, a korábbi versenyzőik beugrását egy-egy kis betétre, valamint azt, amikor győztesek és második helyezettek egymás dalait dolgozták át. A Fuegonak azóta rendszeresen hallgatom ezt a verzióját:

Tehát összességében nagyon örültem, meg nagyon szomorú is voltam a végeredmény miatt. De hát nem születhet egyikünk számára sem tökéletes eredmény, de ha van minek örülni, annak örüljünk. Jövőre pedig térjünk vissza a döntőbe egy nagyon ütős dallal!

Végül a 28. helyen zárta az Euróvíziót Pápai Joci

Az Eurovízió döntője után azonnal kitudódtak az elődöntők eredményei, és most ez az átlagosnál is fontosabb volt számunkra.

Pápai Joci a 12. helyen zárta az első elődöntőt. Érdekesség, hogy a zsűrinél továbbjutó volt 9. helyen, Észtországgal holtversenyben. 65 pontot adtak neki az ítészek, ami összesen csak eggyel kevesebb, mint amit két éve kapott az akkori elődöntőjében az Origoval. Az viszont már nagy különbség, hogy akkor a közönség 165 ponttal jutalmazta, ezzel a második helyen továbbjuttatva a döntőbe, míg idén összesen 32 pontot adtak neki, amivel a közönség ranglistáján a 14. helyet szerezte meg.

Mivel a kieső országok közül csak Lengyelország kapott több pontot nála, így végül a 28. helyen zárta a versenyt. Továbbra is fáj a szívem érte, mert úgy hiszem, megérdemelten lett volna ott a döntős mezőnyben. De ez így alakult: egyszer fent, egyszer lent. Számomra így is a legfontosabb magyar eurovíziós dal lett Az én apám.

Petíciót indítottak az első elődöntő szavazatainak újraszámlálásáért

Nagyon sokakat lesokkolt, hogy Portugália és Magyarország nem jutottak be idén a döntőbe, míg San Marino igen. Ráadásul kiderült, hogy összesen két ponton múlott, ki volt az első nem továbbjutó és az utolsó döntőbe jutott ország. Mindemellett sokan hangot adtak annak, hogy technikai probléma merült fel, amikor Portugáliára akarták leadni a voksukat. Nem is kellett több, azonnal csináltak is egy petíciót, mely célja, hogy számolják újra a szavazatokat.

5000 főt szerettek volna elérni, de eddig épphogy 3000-t sikerült. Bár őszintén, szerintem nagyon idealista felfogásúnak kell lennie annak, aki elhiszi, hogy valóban pár ezer ember kérésére tényleges újraszámlálás lesz. De ha valakinek úgy nyugodt a lelkiismerete, ha feliratkozik a petícióra, az IDE kattintva megtalálja.

Eurovízió 2019 - Második elődöntő: Svájc vitte nálam az estét

A keddi sokkoló eredmény után előre féltem, hogy a szerintem sokkal erősebb elődöntőben kik véreznek majd el. De azt kell mondanom, azonkívül, hogy Dániát kicseréltem volna Romániával, teljesen rendben vagyok a továbbjutókkal. Előre fel voltam készülve, hogy a kedvenceim közül Romániát elveszítem, így ez nem ért váratlanul, de azon ténylegesen meglepődtem, hogy Dánia bekerült a döntőbe.

Norvégia azt hozta, amit vártam tőlük: az év „guilty pleasure” dala számomra az övéké, és örülök, hogy ismét döntőznek.

Hollandia bár továbbra is a kedvenc dalom a felhozatalból, de szerintem jobban is színpadra lehetett volna vinni. Félek, hogy ez a látványkép nem lesz elég a győzelemhez, főleg, hogy Duncan a döntő első felében ad majd elő. De a remény hal meg utoljára: sok sikert, Hollandia!

A tegnap estét tagadhatatlanul Svájc vitte el számomra: bár összességében csak a negyedik kedvenc dalomról van szó az idei mezőnyből, de produkcióval karöltve, mint teljes csomag, őket éreztem tegnap a legerősebbnek. El is döntöttem, hogy nem csak Franciaországra, hanem Svájcra is szavazok a döntőben. Bár azért megijedtem, amikor csak a végén mondták a nevüket: de végre 2014 után ismét ott vannak, és bizonyíthat Luca, hogy top5-ben is tudnak ők végezni. Az is segítheti őt ebben, hogy 24-ként ad majd elő szombaton.

Még boldog voltam Észak-Macedónia miatt is: remek üzenet, szép dallamvilág, kiváló éneklés. Örülök, hogy hét év után ők is ismét döntőzhetnek.

Tehát összességében, ha San-Marino és Dánia helyett Magyarország és Románia lennének a döntőben, akkor teljesen elégedett lennék. Furcsa lesz döntőt nézni mi nélkülünk, de szerencsére vannak más országok, akiknek drukkoljak.

8 év óta először nem jutottunk be az Eurovízió döntőjébe: Mi lehetett a probléma?

Nehéz volt rávenni magam, hogy leüljek megírni ezt a posztot… 2011-ben kezdtem el követni az Eurovíziót, és azóta immáron megszokottá vált számomra, hogy minden évben úgy nézem a döntőt, hogy izgulva várom, hazánk kitől hány pontot kap, és végül hányadik helyen zárja a versenyt. Az már egy megszokott csalódottság volt, amikor egy adott döntőben hátul végeztünk, de ez egy újszerű szomorúság, egy ismeretlen érzés. Amikor nem mondták ki a nevünket tegnap este, döbbenten meredtem magam elé, és képtelen voltam felfogni, de közben arra gondoltam, hogy más országok rendre ezt élik át újra és újra, úgyhogy igazán nem lenne okom/okunk a panaszra, mégis szíven ütött. Már csak azért is fájt annyira, hiszen (mint azt már több ízben leírtam) Az én apám a kedvenc eurovíziós magyar dalom, és hogy pont ez vérzett el, az növeli a fájdalmamat.

Bevallom, nem is igazán izgultam Joci továbbjutása kapcsán, amondó voltam, ha az előző nyolc évben minden előadónknak összejött, nehogy Jocinak ne sikerüljön ismét, ebben a (szerintem) gyengébb elődöntős felhozatalban. Persze nem számítottam arra, hogy megismétli az Origo sikerét, felkészültem, hogy lehet, az AWS tavalyi helyezésének környékére lesz várható. De mi lehetett a probléma? Sokan írták, hogy ez a dal nem érinti meg őket úgy, mint az Origo, de bíztam benne, hogy a zsűri most több pontot ad neki, hiszen nincs rap betét ebben a számban, és összességében döntőzünk. De úgy látszik, idén egyik oldalról sem kapott olyan szintű támogatást, ami kellett volna a továbbjutáshoz. Valószínűleg a nézők itt most tényleg nem tudtak úgy kötődni a dalhoz, amiatt hogy nem értették, miről énekel. Persze, biztos, a legtöbb kommentátor bemondta, hogy Joci édesapjáról szól, és a képek is magukért beszéltek, de az mégsem ugyanaz, mint amikor szóról-szóra érti valaki, mit énekel. (Zárójelesen jegyzem meg, hányan panaszkodnak, hogy az országok nem küldenek ki elég saját anyanyelvű dalt, erre tegnap este a hét saját nyelvű indulóból négy kiesett.) A látvány szerintem gyönyörű volt, és Joci is kitette szívét lelkét a színpadra, így őt nem hibáztatom. Egyébként nemrég Joci is írt a facebook oldalára:

„Magyarország! Nagyon jól esik, hogy ennyien támogattok és mellettem álltok… hihetetlenül jól érzés az, hogy most nem érzek mást csak szeretet és bíztatást! Üzenném mindenkinek, hogy nagyon jól vagyok… Én mindent kiadtam magamból a színpadon tegnap! Számomra ez a legfontosabb! Semmi tartalék nem maradt se a torkomban, se a szívemben!!! Küzdöttem a hazámért minden erőmmel!!! Azt, hogy előbb véget ért, sajnálom, de ezzel kapcsolatban a véleményemet megtartanám magamnak, mivel őszinte ember vagyok és nem akarom ezt csűrni-csavarni tovább, de egy biztos, az üzenet eljutott…!!! Most viszont szeretnék végre Magyarországra jutni, szeretném átölelni a gyerekeimet, magyaros ízeket érezni és befeküdni a feleségem mellé! Jelenleg csak erre vágyom! Na és persze megkezdeni a szezont!!! Koncertezni és előben is eljutni a szívetekhez!!! KÖSZÖNÖM, HOGY VELEM VAGYTOK!!” – Pápai Joci

Én személy szerint nem vagyok kevésbé büszke Jocira, mint két éve: tényleg a lehető legjobbat nyújtotta tegnap.

Egyébként kitudódott, hogy mindössze két ponttal maradt le a továbbjutásról a 11. helyezett, így persze azonnal tippelgethetünk, vajon mi voltunk-e ezen szerencsétlenek, vagy sem. De inkább várjuk meg, hogy a döntő után kiderüljenek a hivatalos eredmények: zsűri és nézőpontokra lebontva.

Nem meglepően már éjjel sokan visszatértek a probléma gyökeréhez, A Dal zsűrijének manipulálásához. Erről korábban sok szót ejtettem én is, és arról is, hogy idén már olyan gyanúm is volt, hogy fentebbi erők akaratát teljesítették egyes helyzetekben. De összességében most már tényleg tarthatatlan az, amit lenyomnak a torkunkon. Sorolhatnánk, hány közönségkedvencet lehetetlenítettek el a győzelemtől az évek során, csak hogy néhányat említsek: 2014 – New Level Empire, 2017 – Tóth Gabi, 2018 – Horváth Tamás, 2019 – The Middletonz. De eddig minden évben sikerült jól kijönniük a helyzetből, hiszen A Dal egy olyan kivételes nemzeti válogató volt, aminek minden győztese döntőzött – ez idáig. Sejthettük, nem lesz hosszútávon tartható, amit csinálnak, és egyszer visszanyal a fagyi. Fáj, hogy pont Jocinál és ennél a számomra fontos dalnál történt ez, de el kell fogadnom, hogy beigazolódott sokak gyanúja: Az én apám inkább itthon működik. Még A Dal döntője után írtam egy dühös posztot arról, miért nem engedték, hogy rendes küzdelem legyen a The Middletonz, Szekér Gergő és Joci között, és ezt azóta is sérelmezem, de azt azért nem hittem volna, hogy idén nem döntőzünk. Viszont ez lehet az a pont, amikor végre megpróbálnak csinálni valamit A Dal szabályzatával és pontozási rendszerével: most már nem mondhatják azt, hogy remekül működik a rendszer. A nézettség rohamos csökkenése is már igen nagy intőjel volt, de ennél nagyobb pofont nem kaphattak volna – és sajnos mi sem. Persze, nem tudhatjuk biztosra, hogy a The Middletonz döntőzött volna, de látva, milyen típusú dalok jutottak tovább, megkockáztatom, hogy igen elől végeztünk volna – még akár a döntőben is. (Nem véletlenül akarták a külföldiek közül is a legtöbben Andrásék győzelmét látni A Dalban.)

De vajon eljön az az idő, amikor 50-50% beleszólási lehetősége lesz a zsűrinek és nézőknek abba, kit küldünk ki, hogy képviseljen minket Európa előtt? Én csak félve merek remélni, de azért a halvány szikrája él bennem annak, hogy ezek után tényleg lesz valamilyen változtatás.

Orange Carpet interjúk Jocival

Az esti elődöntő hajrájában összegyűjtöttem azokat a nyitóceremóniás interjúkat, amiket találtam Jociról:

10 percnél kezdődik Jocival az interjú:

Szinte biztosra veszik a fogadóirodák, hogy Joci döntőbe jut

Ugyan sokszor mellé tudnak fogni a fogadóirodák azzal kapcsolatosan, mely országok jutnak tovább, a konkrét döntős helyezések kapcsán pedig végképp, de azért nem árt sohasem felmérni a helyzetet, kinek milyen esélyeket adnak. Joci az elmúlt hetekben az 5-7. hely között mozgolódott az első elődöntő rangsorolásában. Most is jelen pillanatban ötödiknek várják a továbbjutók között, 83% esélyt adva annak, hogy ott lesz a szombati döntőben. Azért ez elég magas szám, de belegondolva, hogy legutóbb másodikként vágtázott tovább a döntőbe, ez az ötödik hely és magas százalékos arány nem meglepő. Persze, tudom, hogy most nem az Origoval versenyez, de nem is az a (szerintem erősebb) mezőny áll vele szemben, ami 2017-ben volt.

Én is hiszem, hogy Joci által zsinórban kilencedjére is döntősök leszünk – ezt azóta így gondolom, hogy megnyerte A Dalt.

Eurovízió 2019 top5 dal

Utolsó pillanatban, de végre sikerült időt szakítanom rá, hogy megcsináljam a top5-ös listámat. Bár jobban örültem volna, ha top10-et is össze tudok szedni, de sajnos ez az év nem valami kedvező számomra. Nem vagyok az a típus, aki kikiabálna gyenge felhozatalnak egy Eurovíziós szezont, csak azért, mert engem kevés dal fogott meg, de azért fáj a szívem, hogy ebből a negyvenegy dalból a Jociéval együtt is csak 6 van, ami kifejezetten tetszik.

Na, de nézzük, mik azok a számok, amiket viszont már most rongyosra hallgattam! De előjáróban szeretném megjegyezni, itt csak a dalokat rangsoroltam, a színpadképek nem befolyásoltak semmit a listámon. (Hiszen hosszútávon sosem szokott érdekelni, hogy aznap épp hogyan kerültek színpadra a dalok, és a szavazataimra sincs mindez kihatással.)

5. Románia: Ester Peony – On A Sunday:

2011. óta, amióta követem az Eurovíziót, sajnos egy román versenyző sem tetszett igazán, de végre idén nem csak szeretem őket, hanem nagy kedvencem a daluk. Esternek megfogott a hangja és a szuggesztív előadásmódja is. A színpadkép remek volt a Nemzeti Válogatón, de ahogy látom a próbáiról a videókat, amit Tel-Avivba színpadra visznek, az számomra nem meggyőző, és sajnos Ester ruhája is előnytelenebb, mint az a piros, amit Romániában viselt. Bár ez engem tényleg nem befolyásol, de félek, hogy ezek a dolgok még inkább megnehezítik majd számára a döntőbe jutást; pedig most tényleg nagyon szeretném a szomszédországunkat ott látni.

4. Svájc: Luca Hänni – She Got Me:

Bevallom, ezzel a dallal az elején kissé hadilábon álltam. Valahogy úgy éreztem, túl van hypolva, de aztán jött egy pont, amikor megszerettem, majd fel is tornázta magát a kedvenceim közé. Luca aranyos fiú – mondjuk ehhez a megállapításomban azért egy-két interjú is kellett –, és fülbemászó a száma. Vérzett a szívem Svájcért tavaly és tavaly előtt, amiért szerintem megérdemeletlenül nem jutottak döntőbe, úgyhogy itt az idő, hogy ne csak bejussanak, hanem akár a top5-ben is ott legyenek. Bár én dobogósként, sőt győztesként is szívesen látnám őket, de Svájc nincs a közkedvelt eurovíziós országok között, így egy 5. hely is csodának számítana az ő esetükben. 2014-ben a Hunter of Stars (az örök kedvenc svájci dalom) is csak 13. lett, és azóta döntőbe sem jutott az ország. Épp ezért majdnem annyira szurkolok majd Lucanak, mint a saját versenyzőnknek.

3. Norvégia: KEiiNO - Spirit In The Sky:

Egyszerűen imádom ezt a dalt. Nemcsak a refrénnek, hanem a verzéknek a dallamvilága is remekül sikerült szerintem: engem mindenképp megvettek kilóra. Ha minden évet figyelembe veszek, amióta követem a versenyt, Norvégiát mondanám a kedvenc Eurovíziós országomnak – most is nagyon drukkolok majd nekik.

2. Franciaország: Bilal Hassani – Roi:

Én nem az a típus vagyok, aki csak azért szavazna egy előadóra, mert valamilyen másságot képvisel, de ez esetben Bilal kapja majd minden szavazatomat a döntőben. Ez a dal volt az, amit a legelőször megszerettem az idei mezőnyből (Az én apámat leszámítva). Bár a Nemzeti Válogatójukról Ugo dalát is imádom, de Bilal jelentőségteljesebb előadó egy ilyen versenyen, úgyhogy szerintem mindenképp jó döntést hoztak. Egyszerűen megunhatatlan számomra a Roi: bár nagyon sokat hallgattam február óta, ugyanazt a hatást váltja ki mindig belőlem. (Ezúton figyelmébe ajánlom mindenkinek, aki kedveli Bilalt, a két másik, friss dalát is: ezek a Fais beleck és a Jaloux.)

1. Hollandia: Duncan Laurence – Arcade:

Ha valaki januárban azt mondja nekem, hogy a holland versenyző lesz idén a kedvencem, kételkedve fogadom mindezt, hiszen sohasem álltak hozzám közel az Eurovízióra küldött dalaik, de Duncannek nem tudtam ellenállni. Az Arcade tipikusan olyan dal, amibe első hallásra beleszerettem: egyszerűen az én érzelemvilágomra íródott, és az énekes hangja csak plusz pont. Talán annyi kritikával illetném a dalt, hogy jobban ki tudná futni magát, ha nem csak három perc állt volna a szerzők rendelkezésére, de ez az előírt időtartam, így ennyivel kellett operálni…

Meglepődve fogadtam azt is, hogy Duncan a fogadóirodák kedvence idén. Persze, tudom, hogy sokszor nagyon nem sikerül betippelniük a győztest, meg úgy alapjáraton semmit, de olykor összejön, és már maga a tény, hogy a legnagyobb kedvencemet várják győzelem esélyesnek, nagy előrelépés azok után, hogy az elmúlt három év győztes dalát egyáltalán nem szerettem. Bár Bilalra szavazok majd a döntőben, mert úgy hiszem, neki több szüksége lesz rá, hogy valahol elől tájt végezzen, de végig drukkolok majd Hollandia győzelméért.

Az érdekesség kedvéért, ugyan kommentárok nélkül, de szeretném megosztani a húgom top 5-ös listáját is:

5. Magyarország: Pápai Joci – Az én apám

4. Svájc: Luca Hänni – She Got Me

3. Olaszország: Mahmood – Soldi

2. Hollandia: Duncan Laurence – Arcade

1. Franciaország: Bilal Hassani – Roi

Mint az feltűnhetett, az én listámon nem szerepelt Az én apám, aminek az az oka, hogy saját vonatkoztatások miatt sokkal többet jelent számomra az a dal, mint a többi. De erről már írtam korábban egy posztot, amit IDE kattintva visszaolvashat az, akit esetleg érdekel.

Interjúk és sajtókonferenciák Jocival

Összegyűjtöttem egy posztban a Jocival Tel-Avivban készült interjúk és sajtókonferenciák videóit. Én egyértelműen úgy érzem, hogy Joci fesztelenebb, mint két éve: láthatólag már otthonosabban mozog ebben a közegben. Valamint külön ki szeretném emelni azt, amikor az első sajtókonferenciáján elénekelt egy-egy kis részletet mindkét Eurovíziós dalából - számomra libabőr volt. (Bár nagy örömömre más interjúkban is előkerült a gitár.)

Joci egyik legnagyobb külföldi drukkolójának reakció videói

Emlékszem, két éve annak is örültem, ha pár külföldi reakciót találtam Jocival kapcsolatban, míg idén nem győztem nézni az újabb és újabb ilyen jellegű videókat. Az egyik személyes kedvencem Sloth videója volt, akinek konkrétan könnyeket csalt a szemébe, amikor először látta Az én apám videoklipjét:

Ezután Joci egyik korábbi dalának (Ne nézz így rám) videoklipjére is reagált:

Ezt követte Joci Amszterdami előadása, ahol szintén nem maradtak Sloth szemei szárazon:

Majd egy közel negyedórás videóban mesélt hosszasan arról, miért annyira fontos számára Az én apám, és azt is próbálta megfejteni, egyesek miért állhatnak negatívan hozzá:

Mindezt Joci eurovíziós próbáinak véleményezése követte:

Nagyon jó érzés azt látni, amikor egy külföldi ennyire  támogatja az adott indulónkat, és hogy egy magyar nyelvű dal ilyen sokat tud jelenti számára. Ráadásul Sloth nagyon lelkesen válaszolgat a videói alatti üzenetekre, így én is hosszas beszélgetéseket folytattam vele a kommentszekcióban. (Azért az ötletemért is lelkesedett, hogy egy ilyen posztot írok róla.)

   Frissítés (2019. 05. 13.): Időközben egy újabb reakcióvideót tett közzé Jociról, így még azt is ideillesztem alulra:

4 millió megtekintés fölött 'Az én apám' videoklipje

Még napok vannak hátra az Eurovízióig, de Joci dala már most átlépte a 4 millió megtekintést: ezzel jelenleg az egyik legnépszerűbb dal a mezőnyből. És ne felejtkezzünk meg az ESC verzió és az Eurovízió hivatalos youtube csatornájára feltöltött klipverzió nézettségeiről sem, amik együtt majdnem elérik a 750 ezret. De még ott a sok videó A Dalban látott produkcióiról is, amik szintén magas számokat produkáltak.

Valljuk be, Joci most is közkedvelt versenyzőnk – még ha az Origo sikerét nem is tudja megismételni. Kíváncsi leszek, a verseny után mennyit fog ugrani a nézettségek száma.

Képek és videó Joci második eurovíziós próbájáról

Tegnap megvolt Joci második próbája is. Fontos megjegyezni, hogy ilyenkor fél óra áll a versenyzők rendelkezésére, úgyhogy nem egy alkalommal próbálhatják el a produkciójukat. Jociék kisebb változásokat csináltak az első próbához képest, és a friss videóból jobban láthatjuk mi is, hogy mire számíthatunk majd kedden:

Nekem személy szerint nagyon tetszik a maga egyszerűségében szép színpadkép. Egyébként az angolul tudóknak ajánlom figyelmébe a videó alatti komment szekciót, ami tele van pozitív visszajelzésekkel.

Itt pedig a képek, amik napvilágot láttak a próbáról:

Képek és videó Joci első eurovíziós próbájáról

Még csak tegnap utazott el Joci Tel-Avivba, de ma már meg is volt az első próbája, hiszen az első elődöntő, első felében fog előadni. A próbáról egy rövid videót tettek közzé az Eurovízió hivatalos youtube csatornáján, valamint pár kép is napvilágot látott.

Nekem személy szerint nagyon tetszik a LED fal, ami hasonlóan egyszerű, mint A Dalban, és az édesapák képei pedig közelebb hozhatják a magyarul nem értő nézőket a dal mondanivalójához.

Joci következő próbája öt nap múlva lesz.

Video:

Képek:

Joci csapatával már Tel-Avivban van

Pápai Joci ma elrepült Tel-Avivba a magyar delegációval. Hihetetlen, de már csak 11 napot kell várnunk az első elődöntőig – amiben Joci is elő fog adni. Addig is, nézzük meg, mik voltak Joci utolsó szavai, mielőtt gépre szállt: