A Dal 2019 Döntő: Ismét kézbe adták Jocinak a győzelmet

Őszintén, nem tudom, hol kezdjem. Aludni sem tudtam az éjjel, annyira felidegesített, hogy konkrétan az összes létező módon ellehetetlenítették a közönség akaratát idén, és a tegnap este csak a jéghegy csúcsa volt. Épp ezért nem a fináléval kezdeném, hanem végig akarom venni, hétről-hétre hogyan köpött szembe minket a zsűrinek csúfolt négy ember.

Már a válogatón nagyon komolyan szembe mentek egyes közönség favoritokkal: kapásból kiejtették Berkes Olivért és a Leander Killst.

Berkes Olivér dalát én személy szerint szeretem, és a külföldi, valamint magyar rajongók körében is a közkedveltebb szerzemények közt volt. Bár élőben tényleg nem adta a legjobban elő Olivér, de megérdemelt volna egy továbbjutást a középdöntőbe, ahol tudott volna javítani a dolgon. A Leander Kills zeneisége távol áll tőlem, de az idei dalukra még én is azt mondtam, hogy teljesen korrekt és nyugodtan jussanak el a döntőig. Ugyanazt tudom ismételni, mint Olivér esetében: idehaza és külföldön is nagy rajongói kedvencek voltak, ami persze a mi ítészeinket nem érdekli.

Az USNK és DENIZ a külföldiek körében inkább a futottak még kategória voltak – bár DENIZt jobban favorizálták –, idehaza viszont sokan szeretik őket, de miután az első elődöntőbe rakták mindhárom vigaszágon továbbjutott versenyzőt (ami szintén önmagában gyanús), tudhattuk,  hogy legalább az egyikük dala távozik. Végül mindkét produkció búcsút mondott a versenytől.

A yesyesről már írtam korábban is, hogy a The Middletonzal fej-fej mellett voltak külföldön a közönségkedvencek és az enyémek is. Bár idehaza nem voltak úgy favorizálva, így nem láttam őket győztes esélyesnek, de az, hogy bárhogy sokat javítottak a produkciójukon, ugyanúgy méltánytalanul alacsony pontot adott nekik a zsűri, felfoghatatlan.

Petruska mű plágium kizárása pedig nem csak az énekes Dalos szereplésének a tönkretétele, hanem egy olyan folt az karrierjében, amit nem tud majd egy könnyen lemosni magáról. (Korábbi cikkeimben kifejtettem a saját véleményemet az esetről, és megemlítettem A Dal korábbi évadainak plágium gyanús ügyeit elbíráló szakértő véleményét is. Olvassátok vissza, ha érdekel titeket!)

És akkor jöjjenek a felhypolt emberkék: Nagy Bogi és az Acoustic Planet. Szerintem semmi esélyünk nem lett volna két ilyen dallal Tel-Avivban. Ha bármelyikük nyer, az lett volna az első elődöntő „vécé szünet” dala, és persze lemondhattunk volna a döntőről is. Egyértelmű volt, hogy csak helyfoglalónak vannak a top4-ben, ellopva Szekér Gergőtől és a The Middletonztól a helyett.

De miért is rakták ki a két legközkedveltebb dalt? Ráadásul ismét Pápai Jocival játsszák ezt el: amikor ő ott van, a döntőben a top4-be csak három futottak még kategóriás dal kerülhet mellé. (Bár én imádom Vavra Bence számát, de mind tudtuk, hogy esélye sincs Jocival szemben.) Azt hittem, nem lesz újabb Tóth Gabi ügy, de igen, ráadásul most két esélyesebb dalt is ellehetetlenítettek. Na, de miért? Én nem szeretnék mélyebben belemenni a politikai dolgokba, de megeshet, hogy a jelenlegi helyzetünkben érdekesen festett volna egy olyan duót küldeni, aminek az egyik tagja holland-iráni származású, és nem is beszél magyarul, így az MTVA megeshet, hogy cselekedett a The Middletonz kapcsán… Szekér Gergőnél pedig azt tudnám esetleges indokként felhozni, hogy Petruska plágium ügye után sokan az ő kizárását is kérték, mivel találtak egy dalt, ami húz Gergő szerzeményéhez. De ezeket tényleg csak nagybetűs „talán”-ként említem meg, mert lehet, hogy szimplán, ha Joci ott van a mezőnyben, valamiért nem lehet másnak esélyt adni. Így viszont lassan már tényleg csak páran nézik meg A Dal adásait, mert ezt a nyílt elnyomást, hogy 80%-ban 4 ember (meg esetleg a feletteseik) döntik el, kit küldünk ki, hogy képviselje hazánkat, nem tudják sokáig lenyomni a torkunkon.
   A telefonom közelébe se mentem, miután kihirdették a top4-et, pedig boldogan szavaztam volna el a maximális harminc sms-t a The Middletonzra, vagy ha ők nincsenek is benne a négyesben, akkor Szekér Gergőre. De így egy árva voksot sem voltam hajlandó tovább költeni erre a versenynek beállított, megrendezett dologra.

De Jocira képtelen vagyok haragudni. Imádom a hangját és a dalait, Az én apám pedig személyes kedvencem tőle. (Majd megosztok a közeljövőben egy külön posztot csak erről a dalról.) A külföldi fogadtatás eddig, ahogy látom, egész jó. Sokan örülnek a visszatérésének, bár kikerülhetetlen az Origo-hoz való hasonlítgatás.

Még jó pár dologról írok majd a közeljövőben, amik itt csak érintőlegesen hangzottak el, de addig is, gratulálok Joci második Dalos győzelméhez! (Még ha ismét kétes körülmények között nyerte is meg.)